A legszebb és egyben legnehezebb
feladat vár a nőre, aki anyává válik. Várandósságunk első percétől aggódunk a
magzatért, aki szívünk alatt dobog. Elképzeljük, milyen nemű lesz, kire fog
hasonlítani, hogyan fogja életünket bearanyozni. Anyává válunk az első perctől,
ahogy megtudjuk, bennünk növekszik egy kis élet. Fontos azonban tudni, nem csak
a testünk változik, új szerepre készülünk a várandósság tervezgetős
időszakával. Donald Winnicott pszichológus vezette be az „elég jó anya” fogalmát. Az „elég jó anya” figyelmet és időt ad
gyermekének, ráhangolódik a baba igényeire és ahhoz alkalmazkodva pont akkor és
annyit ad, amennyire a kicsinek szüksége van. Ez az „elég jó anya” tudja, hogy van egy elviselhető mértékű feszültség,
ami a baba fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos lehet: a baba érzi,
hogy gondoskodnak róla, de megbíznak benne és szükség esetén megsegítik.
Az anyai szerepek megváltoztak az
utóbbi 100 évben. Azzal, hogy a nő munkába állt, már nem a gyermeknevelés áll
idejének középpontjában. A feleség és anya szerep mellett a dolgozó nő
szerepének is meg kell felelni és ehhez a társadalom kevés segítséget nyújt. Az
elszigetelődés, a generációk egymástól való elszakadása plusz terhet ró az amúgy
is bizonytalan édesanyára, s a régebben oly biztos nagymama sem tud feltétlenül
segíteni – sokszor ő is dolgozni kényszerül.
Ezekből a szerepegyeztetési
konfliktusokból könnyen érzelmi labilitás, esetleg depresszió alakulhat ki: az
édesanya fáradtsága fásultsággá fokozódhat. Ezért nagyon fontos, hogy
figyeljünk egymásra, időben kérdezzünk, nyújtsunk segítséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése