Költészet Napja

Magyarországon, 1964 óta minden évben, április 11-én József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napján. Ebből az alkalomból a nap során mi is megosztjuk veletek kedvenc verseinket, irodalmi mű részleteinket, melyek a szülőség élményével, a gyermeki fantáziákkal, élményekkel kapcsolatosak. 

Kíváncsian várjuk a Ti kedvenceiteket is! Ti mit olvastok szívesen akár a gyerekeknek, akár magatoknak?

WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,

nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe újra
visszatér -
álmom öbleidbe újra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.

Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett keményebb

minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.

Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.

A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»

A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,

férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér...

Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

 

Szivárványcsúszda

Miklósa Jutkának 9 testvére volt, így ír a gyermeki fantáziáról:

MIKLÓSA JUTKA: ANYÁM, SZERESS ENGEM

Minden gyermeked közt
A leggyengébb vagyok,
A leggyávább vagyok,
Legszomorúbb vagyok -
Anyám, szeress engem.

Minden gyermeked közt
A legjobban szeress.
Meleg két karodból
Soha el ne eressz -
Anyám, szeress engem.

Az én lelkem könnyes,
Az én karom gyenge.
Nem - én nem vagyok az
Életre teremtve -
Anyám, szeress engem.

 

Ne feledkezzünk meg az apákról sem! Jékely Zoltán versében fokozatosan közeledünk a nagy, mágikus, csodálatos apához.

JÉKELY ZOLTÁN: APA-VÁRÓ

Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,

piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;

hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,

hogy könnyebbé bűvölje azt a várást...

És végre csengő, áldott kis-harangszó,

megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,

hogy elfeledkezik minden bajáról!

Mert a Kollégjum kapuja kitárul,

s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb

akácok alján ott-terem, akit várt,

és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,

hóna alatt száz dolgozat-füzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,

mint egy órjás, tán ő maga a templom;

elől keskenyre gyűrt vadászkalapja

magasabb, mint a nagy torony sisakja -

És elborítja, mint valami felleg:

mily pöttöm ő roppant alakja mellett!

S most lehajol s félkarral ölbekapja:

az Isten, olyan erős az Apja.