"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását. 

Anyuka, miért nem boldog? Szégyellje magát!

Kuna Gábor, pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó

Ön is gyeses anyuka? Hát akkor önnek garantáltan szuper az élete, hiszen dolgoznia sem kell, főnöke sincs, a

felelősségről nem is beszélve. Csak játszik otthon a gyerekkel, néha leviszi a játszótérre, foglalkozásra vagy orvoshoz, ja, meg főz, most, takarít is néha, de az meg úgysem munka. Hát mégsem boldog? Hogy képzeli? Nem tud örülni, hogy végre anya lett? Nyilván önben van a hiba. Szégyellje magát, hogy nem tud boldog lenni!

Ismerős? Ön sem érezte magát felhőtlenül, amíg otthon volt a gyermekével? Hallotta másoktól a fenti mondatokat, vagy gondolta ön is ugyanezt? Vagy épp most van ebben a helyzetben, ül a négy fal között, és magát hibáztatja, amiért nem tud tökéletesen kiegyensúlyozott lenni? Hát ne tegye! Olyan helyzetbe került, ami sokakkal előfordul, olyan érzéseket él át, amik természetesek és érthetőek az ön helyzetében. Neve is van ennek az állapotnak: ez a gyes-neurózis.

Az egyre mélyülő krízis

A gyes-neurózis egyik legfontosabb jellemzője, hogy fokozatosan, szinte észrevétlenül alakul ki. Ha nem veszünk róla tudomást, a megoldatlan problémák, a megválaszolatlan belső dilemmák és az ezekhez kapcsolódó rossz érzések egymást erősítve mélyítik el a válságot. Lehet, hogy kezdetben csak átmeneti idegességet, türelmetlenséget érzett, vagy néha azon kapta magát, hogy idegesítik a gyerekek, nincs kedve velük foglalkozni, játszani. Ettől persze rögtön lelkiismeret-furdalása támadt, hiszen milyen anya az ilyen? Ha a helyzet rosszabbodik, a szorongás és kétségek fokozódásával egyre több tünet megjelenése várható:

•         megszűnik a jókedv, és a kiegyensúlyozottság

•         tovább csökkennek a természetes szülői késztetések

•         depresszió, folyamatos lehangoltság és energiahiány

•         testi tünetek, tartós fej- vagy gyomorfájás

•         elbizonytalanodás a szülői képességekben, szaporodó kudarcélmények

•         kisebbrendűségi érzés, önértékelési válság

•         a párkapcsolat kiüresedése

•         egyre szaporodó megoldatlan, halogatott problémák.

Ha egy anya számára a gyermeke idegesítővé válik, ha úgy érzi, néha nem szívesen foglalkozik vele, vagy ha nem boldogul a neveléssel, hamar megjelenik a bűntudat, és a szar-anya-vagyok érzés. Ezt pedig nagyon nyomasztó átélni, illetve időnként önbeteljesítő jóslat is lehet. A gyerekek megérzik a szülő elbizonytalanodását és szorongását, ezért maguk is szorongani kezdenek. Többet sírnak, nehezebben alszanak el, fáradtak és fárasztóak, rapliznak. A gyerek egyre nehezebben kezelhető, a szülő ettől egyre jobban szorong, kész is az ördögi kör.

Anyának lenni jó, de mi nem stimmel?

A gyermek érkezése, az anyává válás a legtöbbször boldogító esemény. Követni, hogyan változik, fejlődik a gyermekünk, kifogyhatatlan örömforrás. Csakhogy van azért itt más is. Amikor a nő anyaszerepre vállalkozott, olyan feladatot vállalt fel, ami százszázalékos erőbedobást, figyelmet, sokszor lemondást és áldozatot igényel. Az áldozat szép dolog (mellesleg el is várja öntől a környezete és a társadalom is), de ha hosszú távon nem stimmel az adás és kapás egyensúlya, az a belső erőforrások kimerüléséhez vezet.

Egy kisgyermekes szülőnek lehetnek olyan igényei, amikről az otthon töltött idő alatt tartósan le kell mondania. Hiányozhat a munka, a korábbi hobbi, az intellektuális kihívások, a sport, és még sok minden más. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyereknevelés és egy háztartás vezetése végtelen, hosszú, folyamatos és ismétlődő tevékenység, amiben ritkán vannak jól kivehető mérföldkövek, nagy sikerek, ahol be lehetne söpörni az elismerést. Ha minden jól megy, akkor is hamar kialakul a mókuskerék.

A házastárs, a család, a szülők, a tágabb környezet akár a legnagyobb jóindulat mellett is rátehet még egy lapáttal mindezekre a teljesíthetetlen, egymásnak ellentmondó elvárások nyílt vagy burkolt hangoztatásával. Egy kisgyermekes anyuka legyen boldog és kiegyensúlyozott, hiszen ez a dolga! Legyen profi a gyereknevelésben és a háztartásban. Ez a tevékenység elégítse is ki, most ne legyenek további igényei. Most dolgozni se akarjon, de persze azért legyen tiszta elképzelése a jövőjéről, a későbbi karrierjéről. És így tovább.

Mit tehetünk?

Sokféleképpen nehezíthetjük, tehetjük tönkre a saját életünket. Az önsorsrontás egyik leghatékonyabb eszköze a maximalizmus, a tökéletességre törekvés. Ha megpróbál megfelelni az összes elvárásnak, amit saját magában állított fel, vagy a férjétől, az anyósától, esetleg a többi játszótéri anyukától hallott, akkor biztos a kudarc. Nem kell tökéletesnek lenni, sőt. Megpróbálni sem szabad azzá válni! Mások véleménye vagy megoldása egy problémára persze lehet nagyon érdekes és tanulságos, de ne tekintse magára nézve kötelezőnek!

Minden pszichológiai kutatás azt mutatja, hogy a gyermek boldogságát és biztonságérzetét a szülő boldogsága tudja leginkább megteremteni. A kiegyensúlyozott szülő a jó szülő, nem pedig az, aki magát nem kímélve, emberfeletti áldozatot hozva teljesíti a szolgálatát. Találja meg újra a saját életét, szánjon magára időt és figyelmet! Ha nincs tökéletes rend, ha nincs mindennap főtt kaja, vagy ha néha más vigyáz a gyerekre, ez nem önzés. A szabadidő, a hobbi, vagy egy tanfolyam pontosan azért kell, hogy megfelelően el tudja látni a szülői szerepet.

Nem beszéltünk még a férjekről, a gyerekek apjáról. Sokat árthatnak akár akaratlanul is, az elismerés hiányával vagy akár a kimondás hiányával is – hiszen ami jól működik, azt természetesnek tekintjük és hamar hozzászokunk. De sokat segíthetnek egy kis megértéssel és meghallgatással. Ezért aztán nem kell mondani semmit, nem kell tanácsot adni, csak hallgatni, és elismerni, hogy az asszonynak igenis nehéz lehet.

Ha úgy érzi, egyedül már nem tud megbirkózni a problémákkal, ha már túl mélyre süllyedt az elveszettség, fáradtság és reménytelenség érzésében, kérje pszichológus, illetve család- és párterapeuta segítségét!

Forrás: http://divany.hu/ego/2014/03/19/legyen_boldog_anyuka_nem_megy_szegyellje_magat/

A gyermek művészetterápia hasznáról

Előttünk van a kép: gyermekünk elmélyülten rakosgatja a játékait, félhangosan dudorászik, énekel, esetleg rajzol. Önfeledten éli világát, varázsol, alkot, újraél valamit a nap eseményeiből, vagy éppen elképzel valamit. Valami hasonló történik a művészetterápiás foglalkozásokon. Kérdezhetjük: mi a különbség? Otthon is tud játszani, rajzolni  a gyermek. A művészetterápiás gyermek csoport kicsit olyan, mint a születésnapi vendégség. Egyedül nem olyan finom a torta, mindig kap valaki ajándékot vagy éppen kíváncsian várja, hogy tetszik-e majd a meglepetés. Egyszóval több örvendező gyermek kell hozzá, hogy igazi ünnep legyen. A gyermekek egymást is inspirálják, támogatják.

A csoport-élmény alapját a művészetterápiás foglakozáson a közös rajzolás, alkotás adja. Legyen a téma egy mese, egy szimbólum vagy éppen egy mindennapi iskolai, családi esemény.  A gyermekek a rászánt idő biztonságában és a csoportvezető támogató (bíztató, kérdező, segítő) jelenlétében föloldódhatnak. A téma-adás, személyes odafigyelés támogathatja őket egy-egy érzelmi konfliktus feldolgozásában.

Miért hatékony? Mert bátorítást kapnak a gyermekek, hogy egy beszédnél korábbi  nyelven, képi formában kifejezhessék magukat. Ehhez nem kell ügyes rajzolónak lenni, csak a fantáziát kell szabadon engedni. A rajzos, játékos tevékenység egyfajta erőgyűjtés a mindennapos feladatok elvégzéséhez.

Olyan, mint a távolugrás: hátra kell lépnünk – ahogyan a rajzolással kicsit visszamegyünk az időben –, hogy elég nagy legyen a lendületünk az ugráshoz.

Várunk minden gyermeket a GÉZENGÚZ ALAPÍTVÁNY – CSEPPEK HÁZA rajzos csoportjába, hogy megajándékozhassuk egymást képeinkkel.

Gyimóthy Gábor – művészetterapeuta

A Gézengúz Alapítvány Művészetterápiás programja a MOL Új Európa Alapítvány támogatásával valósul meg.

Bemutatkozás- Hábermann Lívia- Szitkomm csoport

Hábermann Lívia vagyok. Színész és tréner. A Gézengúz alapítványtól kaptam egy nagy lehetőséget, hogy elindítsam gyermekek, fiatalok és felnőttek számára készségfejlesztő csoportomat Szitkomm néven. Ez mit is takar pontosan: szituációs játékok, kommunikációs gyakorlatok és interaktív feladatok.

15 évet töltöttem Földessy Margit szárnyai alatt, akit 10 évig drámapedagógiai asszisztensként kísértem. Ez az idő alatt sok mindent tanultam az élet különböző helyzeteiről, önmagamról és másokról. Célom az, hogy a csoport tagjai nemcsak önmagukat ismerjek meg jobban, hanem  környezetüket és embertársaikat. Ezen kívül felfedezzék erősségeiket, nyitottabbá, befogadóbbá váljanak és kapcsolatba kerüljenek a körülöttük lévő világgal. Közösen rávilágítunk arra, hogy ki milyen helyet foglal el a saját életében és feloldjuk a gátlásokat, ha szükséges. A kommunikáció rendkívül fontos, hiszen, ahogy beszélünk, amiket mondunk éppen úgy ad rólunk egy képet a másik ember számára, mint a testtartásunk, gesztusrendszerünk vagy arcmimikánk. Ezek mind fejleszthetőek a foglalkozások alkalmával, és az élet bármely területén hasznosíthatóak akár iskolában vagyunk és felelünk, akár munkahelyre pályázunk, és jó benyomást akarunk tenni az interjúztatóra. A Szitkomm korosztályok szerinti csoportban foglalkozunk improvizációs gyakorlatokkal, amik segítenek a konfliktuskezelésben, helyzetfelismerésben és megoldásban.

 "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." mondja Márai Sándor. Szeretnék mindenki számára lehetőséget biztosítani, hogy ez az út a legcsodálatosabb legyen!

Hábermann Lívia