Tábori élmények- szülői szemmel

A nyáron az úszótáborokban sok olyan gyerekkel találkoztunk, akik már több éve vesznek részt programjainkon.                                                            

Megkérdeztük, hogy tetszett nekik és szüleiknek a tábor: 

 

Az egyik koraszülött kislány édesanyja meséli: „Hanna ébredés után, ha meghallja, hogy táborozás az aznapi program, nagy örömmel kezd neki a készülődésnek. Senki nem állíthatja meg, élvez minden percet.”

  

A tábori varázslat egyik titka, hogy a foglalkozáson mindenki egyéni figyelmet kap. A táborvezető mellett több segédterapeuta, önkéntes is jelen van. 

 

A terapeuták minden gyerek „történetét” jól ismerik, látják, hol van még hiányossága, milyen területen igényel extra feladatot.

Gergő, hiperaktív kisfiú édesapja kiemeli: „mindannyian egyetértünk abban, hogy Stofiban az úszásoktatóban, megbújik a gyógytestnevelő mellett, egy fejlesztőpedagógus és egy pszichológus is. Remekül irányítja, fegyelmezi a gyerekeket, mindenki figyel rá! Egyszerűen imádjuk!”

  

A foglalkozások után gyakran tapasztalták a szülők, hogy otthon bemutatóztak a kicsik: ”szinte a teljes feladatsort reprodukálták”.

 

 

A tábor hasznosságát nemcsak a mozgásfejlődésben, koncentrációs-és állóképesség növekedésében látják a szülők, a nyár folyamán, a strandon is megmutatkozott az intenzív úszásoktatás előnye. A szülők egyetértésben nyilatkoztak arról, hogy a gyerekek bátrabbak és tudatosabbak lettek a standon, a vízparton is. Magabiztosan használták a megszerzett tudást, ha szemükbe, szájukba, orrukba folyt a víz nem zavarta őket. Az egészen kicsik megtanulták, mit tegyenek, ha nem ér le a lábuk, hogyan tudják lélegzetüket visszatartani, hogy jutnak levegőhöz, hogyan tempózzanak és kapaszkodjanak ki a partra. A „haladók” a nagymedencében már önállóan mozogtak, az élő vizekben is bátran élvezték a játék örömét.

 

Reméljük, jövőre újabb „vízbiztos” csapattal gazdagodunk! Addig is szeretettel várunk minden kis „Gézengúzt” év közben vízi programjainkra!

Ha szívesen megosztanátok velünk, hogy ti hogyan élveztétek nyáron a vizet, fotóitokat szeretettel várjuk a gezenguz@gezenguz.hu e-mailcímre!

Itt van az ősz! Búcsúznak a nyári táborok...

Köszönöm minden gyereknek, szülőnek, segítő terapeutának és önkéntesnek a tábori részvételt! 

Bízvást elmondhatjuk, hogy a gyerekek a táborokban rengeteget fejlődtek. Ebben nemcsak a napi szintű gyakorlás játszott szerepet, hanem az is, hogy precízen kidolgozott, tematikus tornatermi munka készítette elő a vízi foglalkozásokat, rengeteg úszásspecifikus gimnasztikával, rávezetőgyakorlattal, erősítéssel.

 A kezdők a hét végére elsajátították a hátúszást és megkezdték a gyorsúszás alapjainak lerakását. A félhaladók a mellúszás koreográfiáját igyekezték  elsajátítani, sokan teljes sikerrel.  A haladóknál pedig az ismert 3 úszásnemet koordinációs feladatokkal ”bolondítottuk” meg, és a  pillangóúszásba is belekóstoltak.

2014 nyarán ismét szeretettel  várok mindenkit

Stofi néni

Gézengúz Barangoló- a fejlődésneurológia- tudomány világában

Magyar Fejlődésneurológiai Társaság III. Kongresszusa

Idén májusban harmadszorra rendezte meg a Magyar Fejlődésneurológiai Társaság kongresszusát. A kongresszus célja az volt, hogy a magyarországi koraszülött és csecsemőellátást a prevenció szempontjából közelítse meg. Az első napon a magzat fejlődési fázisairól, a terhesség alatti diagnosztikus módszerekről hallhattunk előadást. Dr. Ertl Tibor professzor a hazai koraszülött ellátás gyakorlatát és tapasztalatait foglalta össze. A 28. gestációs héttől a koraszülött csecsemők 90%-a marad életben, de felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek a gyerekeknek a későbbi életminősége nagyban függ a szülés módjától, a szállítástól illetve az intenzív ellátás minél korábbi megkezdésétől. Dr. Berényi Marianne főorvosnő és Dr. Katona Ferenc professzor úr elsősorban a korai diagnosztikus módszerek fontosságáról beszélt, melynek talaján a célzott terápiák minél korábbi életszakaszban elkezdhetők, ezzel pozitívan befolyásolva a problémával született csecsemők korai fejlődését.

A délutáni nyílt kerekasztal-beszélgetésben a meghívott szülész-nőgyógyász és neonatológus orvosoknak lehetősége nyílt felhívni a figyelmet a Magyarországon érvényben lévő terhesség alatti nőgyógyászati vizsgálatok jelentőségére, mely a magzati illetve újszülöttkori kockázatok megelőzésében játszik fontos szerepet. Szó esett többek között az antibiotikum és szteroid preventív alkalmazásáról, annak pozitív kihatásáról is. Ha ezeket az anya fenyegető koraszülés esetén  megkapja, akkor a megszülető baba életfunkcióinak rendezése sokkal könnyebb, pl. jóval kevesebb ideig igényel gépi lélegeztetést, más légzés támogatást. Mindez a tüdő komplikációk csökkenését eredményezi, de az agyfejlődés szempontjából is lényeges.

Dr.Schultheisz Judit Alapítványunk orvosigazgatója előadásában a nemzetközi Grundtvig projekt során készült felmérés eredményeiről számolt be. A kutatás során a halmozottan sérült gyermekeket nevelő családok életminőségét hasonlították össze Magyarország és több európai ország részvételével (Belgium, Hollandia, Németország).

A második napon főként a különböző problémával született gyermekek fejlesztési módszereit és alkalmazási területeit tekinthettük át. Előadást hallhattunk 2 vidéki (Szombathely, Szeged) fejlesztő központ prevenciós munkájáról. A szegedi Odú Fejlesztő Központ gyógytornásza a különböző ingerek feldolgozás-zavarával küzdő gyerekekre (SPD=sensory processing disorder) hívta fel a figyelmet. Ezeknél a gyerekeknél nagyon jellemző a támaszkodás hárítása, idegenkedés az érintéstől, akár ő érint, akár őt érintik. Általában hipotónok (csökkent az izomtónusuk), késve alakulnak ki a mozgásformák, és azok is sokszor furcsa megjelenésben (pl nyusziugrás, fenéken csúszkálás mászás helyett). Bár kezdetben a mozgászavarok dominálnak, később a magatartásban jelentkeznek a fő problémák. Ezért nagyon fontos a szenzoros (érzékelő) rendszerre is figyelmet fordító mozgásterápiás megközelítés, az idegrendszeri feldolgozást segítő ingerek finom, célzott adagolása. Kifejezetten káros a drasztikus ingereket adó, csak a hipotóniára koncentráló terápia.

Hazánkban a koraszülött intenzív centrumokban pár éve megjelent kenguru módszer történetéről, előnyeiről beszélt Kulcsár Judit a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület alelnöke, mely nemcsak a koraszülött babák gyorsabb és hatékonyabb megerősödésében, hanem a szülők mentális egészségének megtartásában is hatalmas segítséget jelent.

A kongresszus zárásaként megfogalmazódtak azok a témák és tennivalók az egészségügyben, oktatásban, amik a következő két évben nagy feladatot jelentenek a korai diagnosztika és terápia területén.

Szakértői bejegyzés- Kereskényi Bernadett, gyógytornász

Itt az ideje a hasalásnak!

 

„háton alszom ,hason játszom!”

  

Egy cikk szerint az amerikai orvosok felfigyeltek arra a tényre, hogy a csecsemők fejlődése nem követi már a népszerű babagondozási könyvekben található időrendet, ami a fejemelést, a forgást vagy a mászást illeti. Egyre többen egyáltalán nem másznak, hanem az ülés után egyből totyogni kezdenek.

A fejlődéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint ez nem várt és nem kívánatos következménye annak az 1994-es kampánynak, amelyet az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Társadalombiztosítás indított a bölcsőhalál kivédésére. A statisztikák alapján a legtöbb hirtelen csecsemőhalál hason alvás közben következett be, ezért a kampány a háton altatást javasolta. Ennek hatására a háton altatott csecsemők aránya 20 százalékról 70-re emelkedett. Tehát a kampány igen hatékony volt, csakhogy a szülők túlzásba estek – talán, mert nem egészen jól volt elmagyarázva, hogy mire is vonatkozik a háton fektetés – és egyáltalán nem fektették hasra a babákat.  Csakhogy ha ébren sem töltenek hason bizonyos időt a csecsemők, akkor azok a funkciók, amelyek hason fekve alakulnak ki, nem fognak megfelelően fejlődni!

Ha szétnézünk saját házunk táján, ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Magyarországon is.

 Sajnos azt is hozzátehetjük, hogy a szülők kényelmét kiszolgálni akaró „babaipar” nem szűkölködik ötletekben és termékekben, amelyben a babákat számukra nem éppen előnyös pozícióban lehet elhelyezni. Persze a kocsiban használt babaülés fontos, de egyre több időt töltve utazással, vajon miért is kéne hasonló testhelyzetet biztosító „pihenőszékbe” tenni otthon is a babákat?  Ebben a félig ülő helyzetben a babák megszokják, hogy szinte nulla erőfeszítéssel izgalmas vizuális élményekhez juthatnak. Lesz-e utána kedvük hason komoly erőfeszítéseket tenni ugyanazért a látványért?

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ez a fajta gyermekgondozási szokás hosszú távon káros következményekkel jár, nemcsak az izomzat és a mozgásfejlődés szempontjából.

A hason töltött idő fontosságát nem tudjuk alábecsülni, ha megnézzük, mi mindenre van hatással:

1. Az újszülött mellkasa kissé hordó formájú, ez megkönnyíti, hogy hason a fejét fölemelje és átfordítsa. A csak háton tartott csecsemő bordakosara ellapul, így nehezebb elkezdenie a fejemelést, ha későbbi életkorban mégis hasra rakják.

 2. Az újszülött gerince enyhén előrehajló, ezért hason a súly az arcra és a mellkasra kerül. Az arcot érő mély ingerek csökkentik ennek a területnek a túlzott érzékenységét, ez pedig nagyon fontos a jó szopás – nyelés - légzés összhanghoz, és előkészíti a szájat a későbbi funkciókra, mint a rágás (darabos ételek, sokféle íz elfogadása) és a minőségi artikuláció, beszéd kialakulására.

3. A mellkast érő nyomás a bordák mozgékonyságát és ezáltal a légzés funkció javulását eredményezi. a bordák mobilitása megkönnyíti ezután, hogy a hasizmok  ferdén lefutó helyzetbe mozdítsák őket a vízszintesből. Így átalakulhat majd a hasi légzés mellkasi légzéssé, és eltűnik a „baba-pocak”.

4. Hason az alkartámasz és az így történő testsúlyáthelyezés fontos a kar- alkar-kéz ereje, mozgékonysága szempontjából. Olyan információkat nyújt, amely a felsővégtag kontrollját növeli, az alkar-kéz lefelé- felfelé forgatásának (pronáció, szupináció), a hüvelykujj szembeállításának (oppozíció) képességét segíti elő. Mindez elengedhetetlen az ügyes kézmozgás, könnyed ceruza használat (rajzolásnál, írásnál) kialakulásához.

5. Az alkartámaszból kéztámaszba emelkedés döntően fontos a teljes gerinc mozgékonyságához. Az ekkor erőteljesen működő gerinc egyenesítő izmok, és a velük együttműködő hasizmok biztosítják a későbbiekben a stabil törzskontrollt és egyenes tartást pl. ülő és álló helyzetben.  A vállöv és a könyök nyújtást fenntartó izmok ereje, összehangolt működése többek között szükséges majd  járás közben elesésnél a védekező támaszkodáshoz, amely nélkül folyton az arcát, fogát ütné be a gyermek.

6.  A hasalásból feltámaszkodás a csípő körüli izomzat erejét is növeli. A farizomzat ilyenkor a gravitációval szemben működve  előkészíti a csípő stabilitását, amelyre az állás- járáskor szükség lesz. Ezt szolgálja a hason rugdalózás is.

7. Ha a csecsemő nem szeret hason lenni, akkor hamar megtanulhat visszafordulni (talán csak átbillenni) ebből a pozícióból, de nem fogja keresni az egyébként is kifinomultabb végrehajtást kívánó hasra fordulást. A csak háton tartott csecsemőnél a fej hátulja ellapul, sokszor aszimmetrikusan, mert az első három hónapban a csecsemők még inkább oldalra fordítva tartják fejüket, s elég egy kis izomtónusbeli különbség a két testfél között, vagy méhenbelüli tartási aszimmetria ahhoz, hogy csak az egyik oldal felé forduljon a baba. A kialakuló fejdeformitás nem csak esztétikai probléma, hanem nehezíti a forgás beindulását is.

8. Nem utolsó sorban csakis hason fekvő pozícióból indulhat meg a kúszás vagy a mászás, amelyek a törzs izomereje, a gerinc mozgékonysága (rotáció), a négy végtag összehangolása, a teljes test koordinációja szempontjából kiemelkedően fontosak. Olyan érett idegrendszeri működést feltételeznek (kiemelten a mászás), amely csökkenti annak eshetőségét, hogy tanulási problémák jelentkezzenek iskolás korban.

Ha az újszülött már az első életnapoktól nem kapja meg a lehetőséget, hogy a hasán töltsön időt, akkor később már nehézségei lesznek e pozíció elfogadásában.

Amerikában már el is indult az új kampány, hogy módosítsák az előzőből adódó félreértést, és elkerüljék a káros hatást.

Legyen számunkra is az új jelszó: „háton alszom ,hason játszom”!

Bízom benne, hogy sok csecsemő hasznára válik e cikk elolvasása.

további linkek:

http://www.hse.ie/eng/services/healthpromotion/ChildSafety/t_time.html

http://www.peelregion.ca/health/family-health/baby-first-year/play-learning-development/playing-with-your-baby/tummy-time.htm