Szakértői bejegyzés- Kereskényi Bernadett, gyógytornász

Itt az ideje a hasalásnak!

 

„háton alszom ,hason játszom!”

  

Egy cikk szerint az amerikai orvosok felfigyeltek arra a tényre, hogy a csecsemők fejlődése nem követi már a népszerű babagondozási könyvekben található időrendet, ami a fejemelést, a forgást vagy a mászást illeti. Egyre többen egyáltalán nem másznak, hanem az ülés után egyből totyogni kezdenek.

A fejlődéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint ez nem várt és nem kívánatos következménye annak az 1994-es kampánynak, amelyet az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Társadalombiztosítás indított a bölcsőhalál kivédésére. A statisztikák alapján a legtöbb hirtelen csecsemőhalál hason alvás közben következett be, ezért a kampány a háton altatást javasolta. Ennek hatására a háton altatott csecsemők aránya 20 százalékról 70-re emelkedett. Tehát a kampány igen hatékony volt, csakhogy a szülők túlzásba estek – talán, mert nem egészen jól volt elmagyarázva, hogy mire is vonatkozik a háton fektetés – és egyáltalán nem fektették hasra a babákat.  Csakhogy ha ébren sem töltenek hason bizonyos időt a csecsemők, akkor azok a funkciók, amelyek hason fekve alakulnak ki, nem fognak megfelelően fejlődni!

Ha szétnézünk saját házunk táján, ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Magyarországon is.

 Sajnos azt is hozzátehetjük, hogy a szülők kényelmét kiszolgálni akaró „babaipar” nem szűkölködik ötletekben és termékekben, amelyben a babákat számukra nem éppen előnyös pozícióban lehet elhelyezni. Persze a kocsiban használt babaülés fontos, de egyre több időt töltve utazással, vajon miért is kéne hasonló testhelyzetet biztosító „pihenőszékbe” tenni otthon is a babákat?  Ebben a félig ülő helyzetben a babák megszokják, hogy szinte nulla erőfeszítéssel izgalmas vizuális élményekhez juthatnak. Lesz-e utána kedvük hason komoly erőfeszítéseket tenni ugyanazért a látványért?

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ez a fajta gyermekgondozási szokás hosszú távon káros következményekkel jár, nemcsak az izomzat és a mozgásfejlődés szempontjából.

A hason töltött idő fontosságát nem tudjuk alábecsülni, ha megnézzük, mi mindenre van hatással:

1. Az újszülött mellkasa kissé hordó formájú, ez megkönnyíti, hogy hason a fejét fölemelje és átfordítsa. A csak háton tartott csecsemő bordakosara ellapul, így nehezebb elkezdenie a fejemelést, ha későbbi életkorban mégis hasra rakják.

 2. Az újszülött gerince enyhén előrehajló, ezért hason a súly az arcra és a mellkasra kerül. Az arcot érő mély ingerek csökkentik ennek a területnek a túlzott érzékenységét, ez pedig nagyon fontos a jó szopás – nyelés - légzés összhanghoz, és előkészíti a szájat a későbbi funkciókra, mint a rágás (darabos ételek, sokféle íz elfogadása) és a minőségi artikuláció, beszéd kialakulására.

3. A mellkast érő nyomás a bordák mozgékonyságát és ezáltal a légzés funkció javulását eredményezi. a bordák mobilitása megkönnyíti ezután, hogy a hasizmok  ferdén lefutó helyzetbe mozdítsák őket a vízszintesből. Így átalakulhat majd a hasi légzés mellkasi légzéssé, és eltűnik a „baba-pocak”.

4. Hason az alkartámasz és az így történő testsúlyáthelyezés fontos a kar- alkar-kéz ereje, mozgékonysága szempontjából. Olyan információkat nyújt, amely a felsővégtag kontrollját növeli, az alkar-kéz lefelé- felfelé forgatásának (pronáció, szupináció), a hüvelykujj szembeállításának (oppozíció) képességét segíti elő. Mindez elengedhetetlen az ügyes kézmozgás, könnyed ceruza használat (rajzolásnál, írásnál) kialakulásához.

5. Az alkartámaszból kéztámaszba emelkedés döntően fontos a teljes gerinc mozgékonyságához. Az ekkor erőteljesen működő gerinc egyenesítő izmok, és a velük együttműködő hasizmok biztosítják a későbbiekben a stabil törzskontrollt és egyenes tartást pl. ülő és álló helyzetben.  A vállöv és a könyök nyújtást fenntartó izmok ereje, összehangolt működése többek között szükséges majd  járás közben elesésnél a védekező támaszkodáshoz, amely nélkül folyton az arcát, fogát ütné be a gyermek.

6.  A hasalásból feltámaszkodás a csípő körüli izomzat erejét is növeli. A farizomzat ilyenkor a gravitációval szemben működve  előkészíti a csípő stabilitását, amelyre az állás- járáskor szükség lesz. Ezt szolgálja a hason rugdalózás is.

7. Ha a csecsemő nem szeret hason lenni, akkor hamar megtanulhat visszafordulni (talán csak átbillenni) ebből a pozícióból, de nem fogja keresni az egyébként is kifinomultabb végrehajtást kívánó hasra fordulást. A csak háton tartott csecsemőnél a fej hátulja ellapul, sokszor aszimmetrikusan, mert az első három hónapban a csecsemők még inkább oldalra fordítva tartják fejüket, s elég egy kis izomtónusbeli különbség a két testfél között, vagy méhenbelüli tartási aszimmetria ahhoz, hogy csak az egyik oldal felé forduljon a baba. A kialakuló fejdeformitás nem csak esztétikai probléma, hanem nehezíti a forgás beindulását is.

8. Nem utolsó sorban csakis hason fekvő pozícióból indulhat meg a kúszás vagy a mászás, amelyek a törzs izomereje, a gerinc mozgékonysága (rotáció), a négy végtag összehangolása, a teljes test koordinációja szempontjából kiemelkedően fontosak. Olyan érett idegrendszeri működést feltételeznek (kiemelten a mászás), amely csökkenti annak eshetőségét, hogy tanulási problémák jelentkezzenek iskolás korban.

Ha az újszülött már az első életnapoktól nem kapja meg a lehetőséget, hogy a hasán töltsön időt, akkor később már nehézségei lesznek e pozíció elfogadásában.

Amerikában már el is indult az új kampány, hogy módosítsák az előzőből adódó félreértést, és elkerüljék a káros hatást.

Legyen számunkra is az új jelszó: „háton alszom ,hason játszom”!

Bízom benne, hogy sok csecsemő hasznára válik e cikk elolvasása.

további linkek:

http://www.hse.ie/eng/services/healthpromotion/ChildSafety/t_time.html

http://www.peelregion.ca/health/family-health/baby-first-year/play-learning-development/playing-with-your-baby/tummy-time.htm