"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását. 

 

Felelős vagy elviselni a gyerek érzelmeit!

Cziglán Karolina, pszichológus

Felelősségteljes feladat szülőnek lenni, ez nem vitás, de néha elsiklunk ennek lelki-érzelmi vetülete fölött. Persze, fontos dolog ruháztatni, etetni, taníttatni, és az egészségére vigyázni a gyereknek, de vannak olyan elemei is a szülői felelősségnek, ami sokakban nem is tudatosul. Ezért fontos beszélni róla. A teljesség igénye nélkül néhányat összegyűjtöttem ezek közül.

Felelős vagy elviselni a gyerek érzelmeit

Ez talán a legfontosabb a gyereknevelésben. Gondoljunk bármilyen életkorú gyerekre, a szülőnek mindig van olyan szerepe, hogy befogadja, elfogadja a gyerek érzelmeit, azokat is, amikkel ő maga nehezen tud megbirkózni, és segítsen feldolgozni.

Ezzel a folyamattal sokat foglalkozott a pszichológia, sajátos kifejezésekkel érzékelteti, mit tesz ilyenkor a szülő. Például, hogy „tartalmazza”, „konténerezi” a gyermek érzelmeit. A lényeg, hogy segít megemészteni: átveszi, és visszaadja kissé átdolgozott, a gyermek számára fogyasztható formában. Ez gyakran csak egy arckifejezésben, mozdulatban jelenik meg.

Például, mikor a gyermek dackorszakát éli, dührohamot kap, és a szülő jó esetben nem borul ki a jelenettől, és nem esik kétségbe attól, hogy mások is látják, hogy viselkedik a gyermeke, és megszégyenül szülőként, hanem egyszerűen csak elviseli a gyermek lelkiállapotát, esetleg szavakba önti, megfogalmazza, szerencsés esetben nem úgy, hogy „azonnal hagyd abba a hisztizést”, hanem például úgy, hogy „látom, nagyon fáradt vagy, rosszkedved van, nem baj, mindjárt hazaérünk, és jobb lesz, meglátod”.

Nem arról van szó, hogy erre a gyermek abbahagyná a műsort, szó sincs róla, de nem is ez a cél. Néha képes kizökkenni, máskor nem, de ha sokszor így reagál a szülő, megérti, megérzi, hogy anya és apa akkor is elfogadja őt, ha épp nem a mosolygós arcát mutatja. Ez nem jelenti, hogy mindent szabad. Ez az empatikus visszajelzés összefér azzal, hogy határozottan, sőt erélyesen leállítja a szülő, ha olyat tesz, ami már megengedhetetlen, például földhöz vág dolgokat. Lehet egyszerre határt szabni, és jelezni, hogy együtt érzünk.

Azaz: bármit szabad érezni, de nem mindent szabad megtenni.

Felelős vagy az otthoni jó hangulatért

A legalapvetőbb biztosítéka annak, hogy rendben legyen a gyermek, ha számíthat arra, hogy otthon nyugalomra lel. Nyugalomra a szó mélyebb értelmében: nem halk szavak mögött elfojtott indulatokra, feszült arcrándulások mögé rejtett sérelmekre, hanem arra az érzetre, hogy minden rendben van.

Ebbe belefér egy-egy felcsattanás a szülő részéről, belefér az érzelmek széles skálája. Nem illedelmes viselkedésről van szó, hanem arról, hogy a szülő rendben van önmagával, a szülőtársával, a gyerekkel. Sokan gondolják, elegendő, ha a gyermekkel rendesen viselkednek, az igazán nem tartozik rá, hogy mi zajlik a szülők között. Főleg, ha még arra is odafigyelnek, hogy a jelenlétében ne vitázzanak.

Komolyan azt gondoljuk, hogy a gyermek nem érzékeli a szülei közti kapcsolatot, és nem hat a közérzetére, egészségére? És ne csak durva vitákra gondoljunk, hanem a gyengédség, szeretet hiányára is. Szép dolog, ha a szülő szeretettel bánik a gyermekkel, de ha érződik, hogy anya és apa közt nincs meghittség, intimitás, akkor abban a családban meg lehet fagyni, és nem érzi biztonságban magát a gyermek.

Ez üzenet azoknak a szülőknek is, akik a „gyermek miatt maradnak együtt”, azaz nem válnak el formálisan, s élnek lakótársként. Ha valóban a gyermek érdekében akarunk tenni, akkor elviselni, elfogadni kellene egymást, megbocsátani a sérelmeket a dédelgetésük helyett, odafordulni egymás felé.

Felelős vagy a jövőbe vetett hitért

Sok szülő úgy gondolja, azzal vértezi fel gyermekét a csalódással szemben, ha rendszeresen hangoztatja az élet nehézségeit, hogy manapság sokkal nehezebb, mint az ő idejében, hogy manapság nem olyanok a párkapcsolatok, és hogy hiába tanul az ember, akkor is állás nélkül maradhat.

Még ha helytállóak is a konkrét információk, vajon hogy bízzon magában a gyermek, és lépjen át a felnőtt életbe, ha eljön az ideje, ha a szülő sem bízik benne? Vagy legalábbis nem érzékelteti. Mert egész másképp hangzanak a fenti intő szavak, ha az is elhangzik, „biztos vagyok benne, hogy te ebben a zavaros világban is megtalálod a helyed, ismerlek!”. Na persze, ennek nem kell így elhangzania, elég, ha így érez a szülő, akkor ezt érzi a gyermek is.

Ha jobban belegondolunk, ez a szülő önbizalmáról is szól: hisz-e abban, hogy átadta mindazt a képességet, értéket, amire alapozva majd megbirkózik gyermeke a váratlan kihívásokkal is. Lehet, hogy nem mindent sikerült úgy átadni, ahogy tervezte, de ha a hitet, hogy nehéz helyzetben is érdemes kiutat keresni, hitelesen közvetíti, akkor a legfontosabb már megvan.

Talán ijesztő ez a fenti felsorolás, mert azt sugallja, kevés, ha ellátja az ember a szülői kötelességét a gyakorlati feladatok terén. Ugyanakkor a fentiek arról is szólnak, ő maga legyen egészséges személyiség. Ha valaki nem is hiszi, hogy ez a gyermeknevelés része, akkor tegye meg magért, és majd látja a gyermekén is az eredményt.

Forrás: http://divany.hu/poronty/2014/04/09/felelos_vagy_elviselni_a_gyerek_erzelmeit/

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását. 

Anyuka, miért nem boldog? Szégyellje magát!

Kuna Gábor, pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó

Ön is gyeses anyuka? Hát akkor önnek garantáltan szuper az élete, hiszen dolgoznia sem kell, főnöke sincs, a

felelősségről nem is beszélve. Csak játszik otthon a gyerekkel, néha leviszi a játszótérre, foglalkozásra vagy orvoshoz, ja, meg főz, most, takarít is néha, de az meg úgysem munka. Hát mégsem boldog? Hogy képzeli? Nem tud örülni, hogy végre anya lett? Nyilván önben van a hiba. Szégyellje magát, hogy nem tud boldog lenni!

Ismerős? Ön sem érezte magát felhőtlenül, amíg otthon volt a gyermekével? Hallotta másoktól a fenti mondatokat, vagy gondolta ön is ugyanezt? Vagy épp most van ebben a helyzetben, ül a négy fal között, és magát hibáztatja, amiért nem tud tökéletesen kiegyensúlyozott lenni? Hát ne tegye! Olyan helyzetbe került, ami sokakkal előfordul, olyan érzéseket él át, amik természetesek és érthetőek az ön helyzetében. Neve is van ennek az állapotnak: ez a gyes-neurózis.

Az egyre mélyülő krízis

A gyes-neurózis egyik legfontosabb jellemzője, hogy fokozatosan, szinte észrevétlenül alakul ki. Ha nem veszünk róla tudomást, a megoldatlan problémák, a megválaszolatlan belső dilemmák és az ezekhez kapcsolódó rossz érzések egymást erősítve mélyítik el a válságot. Lehet, hogy kezdetben csak átmeneti idegességet, türelmetlenséget érzett, vagy néha azon kapta magát, hogy idegesítik a gyerekek, nincs kedve velük foglalkozni, játszani. Ettől persze rögtön lelkiismeret-furdalása támadt, hiszen milyen anya az ilyen? Ha a helyzet rosszabbodik, a szorongás és kétségek fokozódásával egyre több tünet megjelenése várható:

•         megszűnik a jókedv, és a kiegyensúlyozottság

•         tovább csökkennek a természetes szülői késztetések

•         depresszió, folyamatos lehangoltság és energiahiány

•         testi tünetek, tartós fej- vagy gyomorfájás

•         elbizonytalanodás a szülői képességekben, szaporodó kudarcélmények

•         kisebbrendűségi érzés, önértékelési válság

•         a párkapcsolat kiüresedése

•         egyre szaporodó megoldatlan, halogatott problémák.

Ha egy anya számára a gyermeke idegesítővé válik, ha úgy érzi, néha nem szívesen foglalkozik vele, vagy ha nem boldogul a neveléssel, hamar megjelenik a bűntudat, és a szar-anya-vagyok érzés. Ezt pedig nagyon nyomasztó átélni, illetve időnként önbeteljesítő jóslat is lehet. A gyerekek megérzik a szülő elbizonytalanodását és szorongását, ezért maguk is szorongani kezdenek. Többet sírnak, nehezebben alszanak el, fáradtak és fárasztóak, rapliznak. A gyerek egyre nehezebben kezelhető, a szülő ettől egyre jobban szorong, kész is az ördögi kör.

Anyának lenni jó, de mi nem stimmel?

A gyermek érkezése, az anyává válás a legtöbbször boldogító esemény. Követni, hogyan változik, fejlődik a gyermekünk, kifogyhatatlan örömforrás. Csakhogy van azért itt más is. Amikor a nő anyaszerepre vállalkozott, olyan feladatot vállalt fel, ami százszázalékos erőbedobást, figyelmet, sokszor lemondást és áldozatot igényel. Az áldozat szép dolog (mellesleg el is várja öntől a környezete és a társadalom is), de ha hosszú távon nem stimmel az adás és kapás egyensúlya, az a belső erőforrások kimerüléséhez vezet.

Egy kisgyermekes szülőnek lehetnek olyan igényei, amikről az otthon töltött idő alatt tartósan le kell mondania. Hiányozhat a munka, a korábbi hobbi, az intellektuális kihívások, a sport, és még sok minden más. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyereknevelés és egy háztartás vezetése végtelen, hosszú, folyamatos és ismétlődő tevékenység, amiben ritkán vannak jól kivehető mérföldkövek, nagy sikerek, ahol be lehetne söpörni az elismerést. Ha minden jól megy, akkor is hamar kialakul a mókuskerék.

A házastárs, a család, a szülők, a tágabb környezet akár a legnagyobb jóindulat mellett is rátehet még egy lapáttal mindezekre a teljesíthetetlen, egymásnak ellentmondó elvárások nyílt vagy burkolt hangoztatásával. Egy kisgyermekes anyuka legyen boldog és kiegyensúlyozott, hiszen ez a dolga! Legyen profi a gyereknevelésben és a háztartásban. Ez a tevékenység elégítse is ki, most ne legyenek további igényei. Most dolgozni se akarjon, de persze azért legyen tiszta elképzelése a jövőjéről, a későbbi karrierjéről. És így tovább.

Mit tehetünk?

Sokféleképpen nehezíthetjük, tehetjük tönkre a saját életünket. Az önsorsrontás egyik leghatékonyabb eszköze a maximalizmus, a tökéletességre törekvés. Ha megpróbál megfelelni az összes elvárásnak, amit saját magában állított fel, vagy a férjétől, az anyósától, esetleg a többi játszótéri anyukától hallott, akkor biztos a kudarc. Nem kell tökéletesnek lenni, sőt. Megpróbálni sem szabad azzá válni! Mások véleménye vagy megoldása egy problémára persze lehet nagyon érdekes és tanulságos, de ne tekintse magára nézve kötelezőnek!

Minden pszichológiai kutatás azt mutatja, hogy a gyermek boldogságát és biztonságérzetét a szülő boldogsága tudja leginkább megteremteni. A kiegyensúlyozott szülő a jó szülő, nem pedig az, aki magát nem kímélve, emberfeletti áldozatot hozva teljesíti a szolgálatát. Találja meg újra a saját életét, szánjon magára időt és figyelmet! Ha nincs tökéletes rend, ha nincs mindennap főtt kaja, vagy ha néha más vigyáz a gyerekre, ez nem önzés. A szabadidő, a hobbi, vagy egy tanfolyam pontosan azért kell, hogy megfelelően el tudja látni a szülői szerepet.

Nem beszéltünk még a férjekről, a gyerekek apjáról. Sokat árthatnak akár akaratlanul is, az elismerés hiányával vagy akár a kimondás hiányával is – hiszen ami jól működik, azt természetesnek tekintjük és hamar hozzászokunk. De sokat segíthetnek egy kis megértéssel és meghallgatással. Ezért aztán nem kell mondani semmit, nem kell tanácsot adni, csak hallgatni, és elismerni, hogy az asszonynak igenis nehéz lehet.

Ha úgy érzi, egyedül már nem tud megbirkózni a problémákkal, ha már túl mélyre süllyedt az elveszettség, fáradtság és reménytelenség érzésében, kérje pszichológus, illetve család- és párterapeuta segítségét!

Forrás: http://divany.hu/ego/2014/03/19/legyen_boldog_anyuka_nem_megy_szegyellje_magat/

Szakértői bejegyzés - Vraskóné Réfy Hanna, perinatális szaktanácsadó

Öntsünk tiszta vizet... - gondolatok a babaúszásról

Az elmúlt héten sok érdekes véleményt és tévhitet hallottam a babaúszással kapcsolatban. Lehetőségem volt egy baba-mama klubban kisgyermekes édesanyákkal kötetlenül beszélgetni - többek között a babaúszással kapcsolatos gondolataikról, ismereteikről is. Néhány napra rá egy egészségügyi szakembereknek tartott konferencián parázs vitát váltott ki a témakör - megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire kevés konkrét ismerettel rendelkeznek a csecsemőúszás elméleti alapjairól.

Például az egyik édesanya kérdése: "Azt olvastam az  interneten, a babaúszás fenntartja az elemi járásreflexet. Ez tényleg igaz?". Biztosan sokan olvasnak ilyen vagy hasonló tudománytalan kijelentéseket!

Szeretnénk segíteni megalapozott tudományos magyarázatokkal a tévhiteket eloszlatni  a kisbabák és családjaik érdekében.

Szeretném, ha első sorban az Önöket feszegető kérdésekre adhatnánk választ és magyarázatot.

Mi a véleményük, tapasztalatuk a csecsemőúszásról? Vannak félelmeik, aggályaik? Kérdezzenek bátran!

Megkértem Kereskényi Bernadett vezető gyógytornász- hidroterapeuta kolléganőmet, szakértőként segítsen kérdéseik megválaszolásában.

Várjuk a leveleiket, kérdéseiket!

Szeretettel: Hanna

Gézengúz Magazin- Testvérféltékenység

•   A testvérféltékenység alapja a szülő figyelméért folytatott harc.
•  A figyelemfelkeltésre adott reakciónk vagy tovább szítja a féltékenységet, vagy közelebb hozza egymáshoz a gyermekeket.
•  A testvérek ambivalens (kettős) érzelmekkel viseltetnek egymás iránt, különösen, ha azonos neműek, és ha a családban, a sorrendben első és második gyermek közti kapcsolatról van szó. 
•  Az idősebb gyermek úgy érzi, hogy valaki betört az addigi egyedüli kis világába és elvette a szülők, nagyszülők csak ráirányuló figyelmét.
•  A fiatalabb eleve előnyben van. Magabiztossága abból fakad, hogy a szülők is magabiztosabbak szülői szerepükben. A kicsi először csak védekezik, majd viszonttámad, aztán megtalálja a módját, hogy a nagyot piszkálja csendesen.
•    A harmadik, negyedik gyermek eleve testvér-viszonylatokba születik bele, kisebb a feszültség, amit érkezése kivált.

Gézengúz Magazin- Baby Blue

A statisztika és a tapasztalat is azt mutatja, hogy sok kismama küzd a szülés után különböző fokú pszichés problémákkal. Az enyhe baby blue-tól a súlyos pszichózisig.

Baby blue-nak nevezzük azt a tünetegyüttest, amikor enyhe depresszió, hangulatváltozások, alvási problémák, étvágyproblémák, ingerlékenység, koncentrálási nehézség jelentkezik. Normál esetben néhány hét alatt elmúlik. Nem igazán betegség, inkább lelki problémák okozzák a testi tüneteket, valószínűleg a szervezetben lezajló hormonváltozások lehetnek az okai. A kismama, ha időt fordít a pihenésre, feltöltődésre, hamar túl lesz rajta.

Szülés utáni depresszió: igazi lelki betegség. Eleinte baby blue-nak tűnik, azonban a tünetek egyre erősödnek, az autóagresszió gondolata is megfordulhat a kismama fejében. Pár hónap alatt fejlődik ki, de előfordulhat, hogy hirtelen súlyossá válik. Az ilyen depressziót általában csak szakorvosi segítséggel tudja a kismama leküzdeni. Veszélyben lehet a pici baba is!

Posztpartum pszichózis: ritka, de nagyon komoly betegség. Általában a szülés után egy-két hét alatt alakul ki. Az anya elveszti valóságérzékét, kapcsolatát a világgal. A komoly tünetek szülés után már jelentkezhetnek: hallucinációk, téveszmék, érzéki csalódások, túlzott izgatottság, evési-alvási képtelenség.

A kismama környezetének fontos szerepe van a tünetek felismerésében és hogy a kismama szakértő kezekbe kerüljön, szükség esetén pedig sürgős kórházi kezelésben részesüljön.

Szakértői bejegyzés- Kereskényi Bernadett, gyógytornász

Itt az ideje a hasalásnak!

 

„háton alszom ,hason játszom!”

  

Egy cikk szerint az amerikai orvosok felfigyeltek arra a tényre, hogy a csecsemők fejlődése nem követi már a népszerű babagondozási könyvekben található időrendet, ami a fejemelést, a forgást vagy a mászást illeti. Egyre többen egyáltalán nem másznak, hanem az ülés után egyből totyogni kezdenek.

A fejlődéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint ez nem várt és nem kívánatos következménye annak az 1994-es kampánynak, amelyet az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Társadalombiztosítás indított a bölcsőhalál kivédésére. A statisztikák alapján a legtöbb hirtelen csecsemőhalál hason alvás közben következett be, ezért a kampány a háton altatást javasolta. Ennek hatására a háton altatott csecsemők aránya 20 százalékról 70-re emelkedett. Tehát a kampány igen hatékony volt, csakhogy a szülők túlzásba estek – talán, mert nem egészen jól volt elmagyarázva, hogy mire is vonatkozik a háton fektetés – és egyáltalán nem fektették hasra a babákat.  Csakhogy ha ébren sem töltenek hason bizonyos időt a csecsemők, akkor azok a funkciók, amelyek hason fekve alakulnak ki, nem fognak megfelelően fejlődni!

Ha szétnézünk saját házunk táján, ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Magyarországon is.

 Sajnos azt is hozzátehetjük, hogy a szülők kényelmét kiszolgálni akaró „babaipar” nem szűkölködik ötletekben és termékekben, amelyben a babákat számukra nem éppen előnyös pozícióban lehet elhelyezni. Persze a kocsiban használt babaülés fontos, de egyre több időt töltve utazással, vajon miért is kéne hasonló testhelyzetet biztosító „pihenőszékbe” tenni otthon is a babákat?  Ebben a félig ülő helyzetben a babák megszokják, hogy szinte nulla erőfeszítéssel izgalmas vizuális élményekhez juthatnak. Lesz-e utána kedvük hason komoly erőfeszítéseket tenni ugyanazért a látványért?

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ez a fajta gyermekgondozási szokás hosszú távon káros következményekkel jár, nemcsak az izomzat és a mozgásfejlődés szempontjából.

A hason töltött idő fontosságát nem tudjuk alábecsülni, ha megnézzük, mi mindenre van hatással:

1. Az újszülött mellkasa kissé hordó formájú, ez megkönnyíti, hogy hason a fejét fölemelje és átfordítsa. A csak háton tartott csecsemő bordakosara ellapul, így nehezebb elkezdenie a fejemelést, ha későbbi életkorban mégis hasra rakják.

 2. Az újszülött gerince enyhén előrehajló, ezért hason a súly az arcra és a mellkasra kerül. Az arcot érő mély ingerek csökkentik ennek a területnek a túlzott érzékenységét, ez pedig nagyon fontos a jó szopás – nyelés - légzés összhanghoz, és előkészíti a szájat a későbbi funkciókra, mint a rágás (darabos ételek, sokféle íz elfogadása) és a minőségi artikuláció, beszéd kialakulására.

3. A mellkast érő nyomás a bordák mozgékonyságát és ezáltal a légzés funkció javulását eredményezi. a bordák mobilitása megkönnyíti ezután, hogy a hasizmok  ferdén lefutó helyzetbe mozdítsák őket a vízszintesből. Így átalakulhat majd a hasi légzés mellkasi légzéssé, és eltűnik a „baba-pocak”.

4. Hason az alkartámasz és az így történő testsúlyáthelyezés fontos a kar- alkar-kéz ereje, mozgékonysága szempontjából. Olyan információkat nyújt, amely a felsővégtag kontrollját növeli, az alkar-kéz lefelé- felfelé forgatásának (pronáció, szupináció), a hüvelykujj szembeállításának (oppozíció) képességét segíti elő. Mindez elengedhetetlen az ügyes kézmozgás, könnyed ceruza használat (rajzolásnál, írásnál) kialakulásához.

5. Az alkartámaszból kéztámaszba emelkedés döntően fontos a teljes gerinc mozgékonyságához. Az ekkor erőteljesen működő gerinc egyenesítő izmok, és a velük együttműködő hasizmok biztosítják a későbbiekben a stabil törzskontrollt és egyenes tartást pl. ülő és álló helyzetben.  A vállöv és a könyök nyújtást fenntartó izmok ereje, összehangolt működése többek között szükséges majd  járás közben elesésnél a védekező támaszkodáshoz, amely nélkül folyton az arcát, fogát ütné be a gyermek.

6.  A hasalásból feltámaszkodás a csípő körüli izomzat erejét is növeli. A farizomzat ilyenkor a gravitációval szemben működve  előkészíti a csípő stabilitását, amelyre az állás- járáskor szükség lesz. Ezt szolgálja a hason rugdalózás is.

7. Ha a csecsemő nem szeret hason lenni, akkor hamar megtanulhat visszafordulni (talán csak átbillenni) ebből a pozícióból, de nem fogja keresni az egyébként is kifinomultabb végrehajtást kívánó hasra fordulást. A csak háton tartott csecsemőnél a fej hátulja ellapul, sokszor aszimmetrikusan, mert az első három hónapban a csecsemők még inkább oldalra fordítva tartják fejüket, s elég egy kis izomtónusbeli különbség a két testfél között, vagy méhenbelüli tartási aszimmetria ahhoz, hogy csak az egyik oldal felé forduljon a baba. A kialakuló fejdeformitás nem csak esztétikai probléma, hanem nehezíti a forgás beindulását is.

8. Nem utolsó sorban csakis hason fekvő pozícióból indulhat meg a kúszás vagy a mászás, amelyek a törzs izomereje, a gerinc mozgékonysága (rotáció), a négy végtag összehangolása, a teljes test koordinációja szempontjából kiemelkedően fontosak. Olyan érett idegrendszeri működést feltételeznek (kiemelten a mászás), amely csökkenti annak eshetőségét, hogy tanulási problémák jelentkezzenek iskolás korban.

Ha az újszülött már az első életnapoktól nem kapja meg a lehetőséget, hogy a hasán töltsön időt, akkor később már nehézségei lesznek e pozíció elfogadásában.

Amerikában már el is indult az új kampány, hogy módosítsák az előzőből adódó félreértést, és elkerüljék a káros hatást.

Legyen számunkra is az új jelszó: „háton alszom ,hason játszom”!

Bízom benne, hogy sok csecsemő hasznára válik e cikk elolvasása.

további linkek:

http://www.hse.ie/eng/services/healthpromotion/ChildSafety/t_time.html

http://www.peelregion.ca/health/family-health/baby-first-year/play-learning-development/playing-with-your-baby/tummy-time.htm

Gézengúz Barangoló- a pszichológia- tudomány világában

Pszinapszis

A hétvégén 17. alkalommal rendezték meg a Budapesti Pszichológiai Napokat, azaz a Pszinapszist. A rendezvény nyüzsgő kulturális és szakmai forgatagában számos izgalmas előadást hallottunk, melyek nekünk szülőknek is nagyon hasznosak, és iránymutatást adnak. Íme egy kis ízelítő az elhangzottakból:

A túlzott fejlesztés, a gyerekek teljes szabadidejét betöltő szakkörök és különórák ellen érvelt Dr. Kádár Annamária. Javasolja, hogy kiegyensúlyozott, esetenként „üresjáratokat” is megengedő időbeosztást alakítsunk ki. Előadásában a Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalmat mutatta be, ami a minőségi szülő- gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.

A technikai forradalommal, újdonságokkal „álmaink valósultak meg! De ingyen ebéd márpedig nincs!” mondta Dr. Boross Ottilia, aki a multimédiás eszközök és internet nem megfelelő használata kapcsán, a kiskamaszok körében megjelenő cyberbullying (cyber-basáskodás) problémáiról, és a szülők, tanárok, kortársak lehetséges megoldási stratégiáiról tartott előadást.   

Dr. Németh Dezső friss eredményekről számolt be az emlékezettel, autizmus spektrumzavarral kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy alapvetően idegrendszeri, agyi struktúrát érintő elváltozások esetén ne elégedjünk meg a viselkedés alapú diagnosztikával. Jól funkcionáló autizmus spektrumzavarban szenvedőknél többször találtak a háttérben epilepsziát, melynek gyógyszeres kezelésével a tünetek enyhíthetőek voltak.   

 

Gézengúz Magazin - Anya születik

A legszebb és egyben legnehezebb feladat vár a nőre, aki anyává válik. Várandósságunk első percétől aggódunk a magzatért, aki szívünk alatt dobog. Elképzeljük, milyen nemű lesz, kire fog hasonlítani, hogyan fogja életünket bearanyozni. Anyává válunk az első perctől, ahogy megtudjuk, bennünk növekszik egy kis élet. Fontos azonban tudni, nem csak a testünk változik, új szerepre készülünk a várandósság tervezgetős időszakával. Donald Winnicott pszichológus vezette be az „elég jó anya” fogalmát. Az „elég jó anya” figyelmet és időt ad gyermekének, ráhangolódik a baba igényeire és ahhoz alkalmazkodva pont akkor és annyit ad, amennyire a kicsinek szüksége van. Ez az „elég jó anya” tudja, hogy van egy elviselhető mértékű feszültség, ami a baba fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos lehet: a baba érzi, hogy gondoskodnak róla, de megbíznak benne és szükség esetén megsegítik.

Az anyai szerepek megváltoztak az utóbbi 100 évben. Azzal, hogy a nő munkába állt, már nem a gyermeknevelés áll idejének középpontjában. A feleség és anya szerep mellett a dolgozó nő szerepének is meg kell felelni és ehhez a társadalom kevés segítséget nyújt. Az elszigetelődés, a generációk egymástól való elszakadása plusz terhet ró az amúgy is bizonytalan édesanyára, s a régebben oly biztos nagymama sem tud feltétlenül segíteni – sokszor ő is dolgozni kényszerül.

Ezekből a szerepegyeztetési konfliktusokból könnyen érzelmi labilitás, esetleg depresszió alakulhat ki: az édesanya fáradtsága fásultsággá fokozódhat. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra, időben kérdezzünk, nyújtsunk segítséget!