Szakértői bejegyzés- Szantner Judit, pszichológus

Kialakítható, vagy velünk született kötődési stílusunk?

A csecsemő édesanyjával, édesapjával és más fontos gondozóival általában 7-9 hónapos korára alakítja ki kötődési stílusát. A kötődés a kapcsolatnak az a formája, ami meghatározza, hogy a csecsemő, amikor számára kellemetlenséggel, nehezen uralható helyzettel találja szembe magát, miként viselkedik. Ha például egy 10 hónapos kisbaba egyszer csak szülei nélkül, az újdonsült baby-sitterrel találja magát kettesben, vagy az édesanyja nélkül kényszerül megkezdeni a bölcsődei lét megszokását, gyakran tapasztaljuk, hogy megijed, tiltakozni kezd, szüleit követeli, ilyenkor aktiválódik kötődési rendszere. Azok a csecsemők, akik biztonságosan kötődnek, ilyenkor aktívan jelzik kellemetlenségüket, hiszen bízhatnak benne, hogy szüleik segítségükre sietnek, a visszatérő szülőt, gondozót pedig megkönnyebbüléssel, örömmel fogadják. Azonban esetenként azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan gyerekek, akik idegen környezetben, számukra kellemetlen helyzetben nem tudják megfelelően kimutatni negatív érzelmeiket, ha pedig mégis kimutatják, a segítségükre érkező szülőktől esetenként még jobban megijednek.  

Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei azt sejtetik, hogy a biztonságos kötődés kialakulásának kulcsa, hogy a szülő a legkorábbi időszaktól kezdve kellő érzékenységgel tudjon fordulni csecsemője felé, szenzitíven érzékelje igényeit és annak megfelelően reagáljon. A csecsemők szüleikkel kialakított kötődési viselkedése további életük során is meghatározó lesz alapvető kapcsolataiban. A biztonságosan kötődők a későbbiekben is magabiztosan ki tudják fejezni érzelmeiket, problémáikat, bízva abban, hogy a másik megérti és érzékenyen reagál.

 Az Iowai Egyetem kutatói olyan gént azonosítottak, melynek  hosszabb változatát hordozó gyerekek, kevésbé kielégítő környezeti reakciók esetén is biztonságos kötődést alakítottak ki. Azok, akik egy vagy két hosszabb alléllal rendelkeznek a megfelelő génen (szerotonin transzporter gén) a negatív érzelmi állapotaikat könnyebben tudják uralni. Gondoljunk bele mekkora segítség lehet egy kis súlyú koraszülött babának, ha uralni tudja negatív érzelmeit, már az inkubátorban, ahol gyakran magányosan kell megküzdenie az előtte álló feladatokkal, olykor igen nehéz élményekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek igen eltérően küzdenek meg érzelmeikkel, ezért legyünk résen és ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk bajban van, segítséget kér tőlünk, igyekezzünk mihamarabb támogatni őt, és legyünk segítségére abban is, hogy megtanulja szomorúságát, bánatát, haragját kifejezni és kezelni.

A régóta fennálló kérdés, miszerint jellemünk vonásai, kötődési stílusunk és egyéb jellemzőink vajon velünk születettek, vagy fejlődésünk során környeztünk hatására alakulnak ki, tovább bonyolódik, és újabb izgalmakat rejt.