2014. május 16., péntek

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását.

 

 

 


Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus
Igen, mi vagyunk az új anya-minta!


Hallgasd meg az elődök bölcsességeit, lásd előre a jövőt és élj a jelenben! Ne kövess trendeket, ha a belső hangod ellenkezik, és ne ragaszkodj görcsösen a hagyományokhoz csak azért, hogy megfeleljél! Ezer feladat és kihívás között is lehetsz szabad, ha a saját utadat járod! Nekünk úgy látszik, az a sorsfeladat jutott, hogy keressük és megtaláljuk ezt az utat, de biztosan nem véletlenül....

Manapság nincs olyan női magazin, vagy fórum, ahol ne esne szó arról, hogy milyen nehéz manapság nőnek lenni, hiszen ezer szerepnek kell megfelelni, és ha még anyává is válsz e női lét során, akkor aztán végképp megoldhatatlannak tűnő feladatok tárházával találod magad szembe. Sosem lehetsz elég családcentrikus, egészséges mértékben karrierista, kellően pedáns és laza, „öko” és „bio”, trendi és kiszálló.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy van-e a „multi-kor" anyái számára valamilyen egyetemesen követendő minta és szerepviselkedés? Ki mondja meg manapság, mit és hogyan tegyünk ahhoz, hogy beteljesítsük küldetésünket? Egyáltalán mi a küldetésünk? 
Érdemes körüljárnunk ezt a kérdést oly módon is, hogy ne csak a kihívásokat, a nehézségeket, a küzdelmet fedezzük fel benne, hanem egy újjá formálódó anyaszerep letéteményeseként tekintsünk magunkra! Mi vagyunk a lehetőségek tárháza, akik néhány éve már kiléptek abból a „kulturális formanyomtatványból", amelyet hosszú ideig nagyon biztonságos módon irányadónak tekintettünk a gyermeknevelésre, a párkapcsolatra, és a munkára vonatkozóan!

Van, ami sosem változik, de azért csiszolható...

Az anyák nagyon sajátos ösztönnel megáldott lények, akikbe évszázadokon keresztül azt plántálták a felmenőik, hogy életedet és véredet áldozd sarjaidért! Tedd félre magad, alkalmazkodj, tűrj, és közben még mosolyogjál is!
A világ azért elég nagyot fordult, de valahogy az evolúció még nem haladt olyan gyorsan, hogy a lelkiismeret furdalást, a bűntudatot az anyákból kimosta, vagy legalábbis adaptívabb formába öltötte volna. Ez a tulajdonság még manapság is hajlamossá teszi őt arra, hogy saját igényeiről akkor is lemondjon, ha erre senki nem kéri, mindent egyedül akarjon megoldani, és ha egy kis porszem kerül a gépezetbe, azért magát vonja felelősségre. Szinte minden, a nők megnövekedett terheiről szóló cikk a korábbi nagycsaládos életformáról az izolált családmodellre történő váltást hozza a nehézségek fő forrásának. Természetesen osztom azt az álláspontot, hogy a „nagycsaládos lét" a munkamegosztás és az érzelmi támasz szempontjából sok előnnyel rendelkezett.
Csakhogy a nagycsalád felbomlása nem ad minden kétségünkre magyarázatot, amely anyává válásunk folyamán jelentkezik, és sok esetben önbizalomhiányt eredményez.

Mitől ne lennének bennünk kétségek?

Gondoljunk vissza arra, hogy 30-50 évvel ezelőtt nőtársaink szerepviselkedése mennyivel behatárolhatóbb volt, és ehhez társulva mennyivel egyszerűbb, és kiszámíthatóbb karrieríveket futottak be mindkét nem képviselői.
A nők jóval kevesebb hányada végzett felsőoktatásban, így ha el akart költözni otthonról, annak szinte egyetlenegy módja volt, hogy férjhez ment, ami általában 20 éves kora körül, legtöbb esetben az első életébe lépő férfival be is következett. Nem volt arra lehetősége, hogy elköltözzön a barátnőivel közösen egy albérletbe, megismerje a függetlenség ízét, az egyedüllétet, a saját igényeit és korlátait. 

Ehelyett nagyon tisztességes, becsületes módon mindjárt az asszonyi teendőkkel kezdte felnőtté válását. Teljesen természetesen módon akkor vált anyává, amikor a sors úgy akarta, nem is volt túl nagy lehetőség beprogramozni a gyermekek érkezését. Nem valószínű, hogy gyötörték olyan gondolatok, hogy vajon a tanulmányai és szakmai élete szempontjából optimális időszakban születik-e Józsika. Továbbá az sem valószínű, hogy a gyermekes dolgozó anya haza vitte a laptop-ját, és válaszolt az email-ekre, telefonokra vacsorafőzés közben. Ezzel együtt több napos tréningre, vagy konferenciára se gyakran távozott otthonról, aminek megszervezésére jó előre kidolgozott stratégia szükségeltetik, hogy a családi szekér is haladjon közben. Természetesen korábbi generációink nőtársainak számos más nehézségen kellett, hogy túljussanak, hiszen még papírpelenka sem volt. Egyéb olyan értékes tevékenységeket is végeztek, amihez mi nem valószínű, hogy ma kapásból hozzá fogunk: pl. befőtt eltevés, zokni stoppolás, ágyneműkeményítés, szőnyegporolás stb.

De milyen csomaggal érkezünk mi?

Nézzük meg Éva példáját, aki egy átlagos intelligenciával rendelkező, felsőoktatást végzett, majd kellően magas presztízsű munkahelyen indító lány!
Éva életét serdülőkorától áthatja, hogy elég megfelelő külső adottságokkal rendelkezik-e minden nőies testtáját beleértve. Azon tépelődik, hogy vajon akkor is ránéz-e valaki, ha nem hasonlít Britney Spears-re, de egyébként is tartogassa-e szüzességét az igazinak, vagy inkább legyen trendibb és bevállalósabb?
Miután Éva két-három nyelvvizsgán, néhány matekversenyen és balett órán túl van, sikeres felvételi után be is kerül az általa gondosan kiválasztott és megálmodott intézménybe, melynek köszönhetően el is kerül egy a szülővárosától messzebb fekvő városba. Itt már kénytelen szembesülni az önállósággal és a szabadsággal, pl. amikor arról kell neki dönteni, hogy a mikro helyett a makro tantárgyat vegye fel először, melyik buliba érdemes elmenni, hogyan ossza be a havi apanázst, a szakmai gyakorlatát milyen cégnél töltse el, hogyan kerülhetne ki külföldre ösztöndíjjal?
Közben Évának nehéz feladata van, hiszen meg kéne találnia önmagát! Ahhoz, hogy a saját szakmai és magánéletében felelős döntéseket hozzon, először választ kell kapnia bizonyos kérdésekre: ki vagyok én, merre tartok, mit szeretnék elérni, mi okoz nekem örömet, milyen társra vágyom? Ez egy elég strapás időszak érzelmileg minden kényelmével és luxusával együtt, hiszen látszólag nincs semmi dolga a vizsgáinak lerakásán és a pénze beosztásán kívül. Jó esetben a tanulmányi időszak alatt eljön a nagy Ő, de az is lehet, hogy a munka világában talál társat, akiről ugyan honnan tudná eldönteni Éva, hogy éppen ő lesz-e az, aki hajnali ötkor az ordító gyerekkel a kezében, háromhetes borostával a lábán még mindig kitart majd mellette?

Mire számít Éva, amikor anya lesz?

Éva éppen berendezte a saját életét a párjával együtt, és úgy érzi, hogy kellő mennyiségű kismama blog olvasással, és gondosan kiválasztott gyereküléssel már csak az a dolga, hogy karjában tartsa gyermekét, és boldogan gügyörésszen neki. Sok mintát hozott otthonról, amelyeket ösztönösen követni fog, él benne egy kép a családról, a „jó feleségről", a „jó anyáról". Nagyon sok örömöt, és szívmelengető percet kap hősünk a gyermekei érkezésével, soha nem látott dimenzióját éli meg a szeretetnek, aggodalomnak, eufóriának, és kimerültségnek. Gyakran szembesül azzal, hogy szalad a lakás, pedig más rendes gyerekes anyánál biztosan minden glédában áll. Nem képes elég időt fordítani saját külsejére és szellemi igényeinek kielégítésére, és a gyerekkel sHem tud mindig annyi türelemmel, odaadással foglalkozni, ahogy elképzelte. Gyakran elgondolkodik azon, hogy vajon vonzó nő-e még, hiszen egy-két éve még megnézték a férfiak, és akár flörtölni is kezdtek vele. Ki ő most a szakmájában, hiszen jó ideje kiszakadt a munkahelyéről, és bizonytalan, hogy egyáltalán ezen a területen kívánja-e folytatni a pályáját, és a cége sem biztos, hogy megvan még. Vajon elég jó háziasszony-e Éva, amikor az aranygaluskája a közelébe sem ér az anyósáénak, aki három gyerek mellett is minden vasárnap süteményhegyeket varázsolt az asztalra? Milyen feleség is ő, akit szeretet és megbecsülés vesz körül a férje részéről, de a meghitt beszélgetésekre már rég nem jutott energiájuk?

Ki legyen a minta, a mérce, aki támpontot, fogódzókat ad?


A családja, amelyben felnőtt? A női magazinok, a reggeli műsorok, a sztár anyukák, a szomszéd, vagy az unokatestvér? Honnan tudhatja, kitől tudhatja Éva, hogy elég jó-e, amit csinál? És a legfontosabb, mikor érzi ő elégedettnek magát?
Igaz, hogy most nincsenek háborúk, nem kell élelem után kutatni, és bujkálni az ellenséges katonák elől, mint dédanyáinknak. Automata világunk van, minden luxus rendelkezésünkre áll, de a bébiételes pult előtt lévő választékot nézve, kit nem fogott még el a szorongás: biztos, hogy a legmegfelelőbb minőségű terméket vettem meg a gyermekem tökéletes fejlődése érdekében? Az ember stressz tűrő képessége még a mai élethelyzetben is úgy van bekalibrálva, hogy a hirtelen nagy veszéllyel könnyebben képes megbirkózni, mint a folyamatosan érkező, kisebb feszültségekkel. (Találok parkolóhelyet a bevásárlóközpontban? Elég sima a bőröm, vagy inkább nadrágot vegyek? Jó fokozatot használtam a mikrón a sterilizáláshoz? Vajon teljesen elavult már az angoltudásom?).

Tehát kedves Éva, - akiben ott él az ősi gondoskodás és alázat, de ezzel együtt megtapasztaltad már a függetlenséget, az önállóságot is, a kontrollt a saját életed felett! Úgy tűnik, Neked kell kitalálnod a saját utadat, összerakni a mozaikokból azt, ami Te vagy, és amitől a legtöbbet tudod nyújtani mint anya, társ, munkaerő, barát, gyermek, meny, szomszéd, stb. Hallgasd meg az elődök bölcsességeit, lásd előre a jövőt és élj a jelenben! Ne kövess trendeket, ha a belső hangod ellenkezik, és ne ragaszkodj görcsösen a hagyományokhoz csak azért, hogy megfeleljél! Ezer feladat és kihívás között is lehetsz szabad, ha a saját utadat járod!
Nekünk úgy látszik, ez a sorsfeladat jutott, hogy keressük és megtaláljuk ezt az utat, de biztosan nem véletlenül....

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-02-28
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése