"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket.
A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását.
"Kicsit más" - sérült gyermek a családban
"A várva várt kisbaba óriási örömet jelent az egész családnak. De mi történik akkor, ha az egészséges kisbaba helyett sérült csecsemő érkezik? Mi játszódik le a szülőben, amikor a rokonok felteszik a legfontosabb kérdést: „Na és egészséges?” "
Szerző: Benes Andrea, pszichológus
Kevés
dolog van, ami annyira meg tud rendíteni egy gyermeküket izgatottan váró párt,
mint a szembesülés azzal: sérült gyermekük született. Nem véletlen, hogy a
szülőkben lejátszódó folyamatot a gyászfolyamathoz hasonlítják. Az információ
átadásakor bekövetkezik a sokk: eluralkodik az ijedtség, a pánik, a szorongás
és kezdetét veszi a tagadás. Majd a szülők szép lassan ráébrednek, hogy
feladataik vannak: nem hagyhatják el magukat, hiszen gyermeküknek – vagy gyermekeiknek,
ha több is van a családban – szükségük van rájuk. Ugyanúgy gondoskodásra,
törődésre vágynak. A látszólag összeszedett, bátor szülőket azonban belülről
továbbra is a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat és az önvád marcangolja. Végül
szép lassan a belső viharok is elcsitulnak, és kezdetét veszi a beletörődés, a
helyzethez való alkalmazkodás.
A
folyamat lejátszódása teljesen normális, természetes emberi reakció. A probléma
abból adódhat, ha az egyik szülő megreked a feldolgozás valamelyik szakaszában,
mert a kiegyensúlyozatlan gondviselő lelkiállapota mind a gyermekre, mind a
gyermekgondozásra erőteljes hatással van. Főleg az anya – mint elsődleges
gondozó – lelki egyensúlyának helyreállítása elengedhetetlen a csecsemő
szempontjából.
Az
első krízis, a sérült gyermek születésének elfogadása után azonban még
korántsem érnek véget a megpróbáltatások. Talán a család még túl sincs igazán
az első sokkon és még az elfogadás folyamatát sem élte végig, máris újabb
nehézségekkel találja szemben magát: a környezet sérült gyermekekre adott
reakciója újabb akadályokat görgethet eléjük. A család kénytelen szembesülni az
utca véleményével, a tapintatlanul kíváncsi tekintetekkel, a „kegyetlen”
külvilággal. Majd az óvodás- és iskoláskor kezdetével a gyermek igényeihez leginkább
igazodó intézmény kiválasztása (speciális iskola vagy integrált iskola) lesz a
szülők fő feladata. Ez utóbbi legtöbbször szakember segítségét is igényli.
A
harmadik, talán legnehezebb krízis-feladat: az iskola végeztével értelmet adni
a sérült gyermek napjainak, jövőjének. A nem értelmi fogyatékos gyermekeket
lelkileg is nagyon megviselheti ez az időszak. Úgy érezhetik, hogy ők semmire
sem jók. Tovább tetőzi a bajt, hogy a sérült gyermekek esetében a teljes
leválás, önállósodás szinte sose következik be, ezért az idő előrehaladtával a
szülőknek is gondolniuk kell arra, hogy ki fog majd gondoskodni gyermekükről,
ha már ők nem lesznek erre képesek. Ez újabb negatív érzelmeket (pl.
bűntudatot) és lelki megterhelést jelenthet számukra.
A
sérült gyermek felnevelésében a család támogatásának óriási szerepe van. Az apa
biztonságot nyújtó, támogató jelenléte létfontosságú az anya lelkiállapotának
szempontjából. Tehát nem könnyű a család férfitagjára nehezedő feladat sem,
hiszen erősnek kell mutatkoznia, miközben ő maga is átél minden egyes traumát.
Így nem csoda, hogy a sérült gyermek érkezése sokszor próbára teszi a
házastársi kapcsolatot is.
Pozitív
hatása van, ha a családban már él – vagy később születik – egy egészséges
gyermek is, hiszen erőt meríthetnek belőle a krízisben lévő szülők. Azonban
fontos hangsúlyt fektetni a testvér beavatására, arra a folyamatra, amikor a
szülő megérteti a különleges családi helyzetet a másik gyermekkel.
Elengedhetetlen az is, hogy a testvér a sérült gyermek jelenléte ellenére se
legyen elhanyagolva, kapja meg ő is a különleges figyelmet (pl. esti
meseolvasás) és ne nehezedjen rá túl nagy nyomás (pl. ne várják el tőle a
sérült gyermek ellátását). Az ideális az, ha a körülményekhez igazodva, de
mégis egyensúly mutatkozik a gyereknevelésben. Ezt például az olyan programok
szervezése is segíti, amelyen a család minden tagja részt tud venni.
A
sérült gyermekkel nehezebb, de közel sem lehetetlen együtt élni! Igaz, hogy
több odafigyelést, speciális törődést, a családi élet átszervezését igényli, és
jelenléte lemondásokkal jár a család számára, mégis érdemes energiát fektetni a
megfelelő gondoskodásba, hiszen a befektetett energia később megtérül. A
megfelelő gondoskodás megvalósítása azonban nem könnyű feladat, ugyanis a
sérült csecsemő sok esetben nem tudja megfelelően jelezni szükségleteit, és nem
tud elég megerősítő visszajelzést sem adni az anyának. A legrosszabb azonban,
amit egy szülő tehet: ha sajnálattal tekint gyermekére. Ugyanis a sajnálat
megakadályozza őt abban, hogy meglássa a gyermekében rejlő lehetőségeket és
kibontakoztassa azokat. A szülőknek ugyanis sajnálat helyett, arra kell
törekedniük, hogy a helyzethez és lehetőségeikhez képest a lehető legtöbbet
hozzák ki gyermekükből, erősségeiket kidomborítsák, gyengeségeiket ellensúlyozzák.
Nagy jelentősége lehet az időben megkezdett fejlesztésnek és rehabilitációnak
is. A szeretettel teli, odafigyelő gondoskodás végül pedig meghozza
gyümölcsét és olyan csodákat képes életre hívni, mint az értelmi fogyatékos
bicikliszerelő, a siket-néma táncos vagy a Down-kóros paralimpikon…
Forrás:
Az írás szerzője 2012-ben végzett az ELTE tanácsadás és
iskolapszichológia mesterszakán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése