A testvérféltékenységgel kapcsolatban több kérdést kaptunk arról, hogy mi az ideális korkülönbség két gyermek között. Tegyük fel
úgy a kérdést, hogy mihez keresünk ideálist? Azt ugyanis leszögezhetjük, hogy
testvérféltékenység, veszekedés mindenképpen lesz, csak az ideje és a módja
változhat. A kis (1-3 év) korkülönbség előnye, hogy a testvérek hamar
„összenőnek” korban, s remek játszópajtásai lesznek egymásnak, szociális
kapcsolataik az évek során szorosak, közeliek lesznek. Megterhelő lehet azonban
(főleg az édesanya számára), hogy „egyik pici, másik kicsi”, mindkét gyermek
számára az anya az elsődleges viszonyítási pont. A pszichológiai értelemben
vett nagy (7 év, vagy annál több) korkülönbség esetén nagyon nehezen alakul ki
mély testvéri kapcsolat gyermekkorban, sokkal inkább dominál a szülő-gyermek
viselkedésforma egymás közt. Közepes (3-6 évnyi) korkülönbségnél az idősebbik
testvér óvodai beszoktatását nehezítheti az éppen megszülető kistestvér. A
munka világából való hosszú kiesés megterhelő lehet az anya számára. Ideális
korkülönbség tehát nincs, minden életkori különbségnek megvannak a nehézségei
és a szépségei.
Az adott témában előforduló gyakori
hibák a szülői nevelés során
A szülők különbséget tesznek (tudatosan vagy nem
tudatosan) a testvérek között.
A szülők megpróbálják egyformán szeretni a gyermekeiket,
hogy megakadályozzák a testvérféltékenység kialakulását. Szinte milliméter
pontossággal vágnak ketté számukra egy almát és ha az egyik gyermeket öt percre
ölbe veszik, utána ugyanígy tesznek a másikkal is. A gyermekeknek azonban esetleg másra
és másra van szükségük, ezért a szülőknek mindegyiküket a saját igényei szerint
kellene szeretnie. Ily módon személyiségük egyedi jegyekkel való felruházását
is elősegítik.
Érdekes téma!
VálaszTörlésMi a helyzet 3, 4 gyermek esetén, itt van jó ütemezés? Pl. két nagyobb és két kisebb közel egymáshoz? A nagyok és a kicsik hogy viszonyulnak egymáshoz?
Kedves Kispiskóta!
TörlésAhogy két, úgy három, négy testvér között sincs ideális korkülönbség, nincs kizárólag egy fajta jó és egyértelműen rossz ütemezés. Az viszont mindig jó, ha van a szülőknek elképzelése arról, hogyan szeretnék a családot bővíteni, átgondolva a körülményeket (pl.: lakás, munka, nagyszülők, segítők kapacitása).
Fontos a saját igényeinkre is figyelni! Ha saját igényeinknek megfelelően alakítjuk családunkat, akkor könnyebben tudjuk optimálisan segíteni a testvérkapcsolatok alakulását.
Nagycsaládosok, nektek milyen tapasztalataitok vannak?