"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását. 

Konfliktuskezelés a családban

Szerző: Imre Katalin, pszichológus

 

 

Otthonod a „béke szigetévé” teheted! 

A szeretteinkkel való együttélés elkerülhetetlenül konfliktusokkal jár együtt. A mindennapi stressz, a kisebb nézeteltérések, és a családtagok személyiségének a különbözősége könnyen vitákhoz vezethet. Különböző célok, vágyak vezérelhetik a családtagokat, eltérő igények, szokások jellemezhetik őket. Több generáció együttélésének (nagyszülők, serdülőkorú gyerekek) számtalan előnye mellett megvannak a maga hátrányai is, ami szintén konfliktusok forrása lehet.

Miért létezhetnek mégis olyan családok, amelyekben nem jelennek meg konfliktusok? Előfordul, ám viszonylag ritkán. Például, ha egy erőskezű vezéregyéniség koordinálja a család mindennapjait, és a többi családtag alárendelt szerepet tölt be, és egyéni véleményét megtartja magának, hogy azzal ne zavarja meg a megszokott családi egyensúlyt. A családtagok egymáshoz való túlzott mértékű alkalmazkodása hosszú távon előnytelen jelenség. Senki sem szeretne olyan életet élni, melyben mások hozzák meg nélküle a fontos döntéseket.

Ettől még természetesen adhatunk egymásnak tanácsokat. Sokszor jól jön a tapasztaltabb személyek útmutatása, de jobb ezzel óvatosan bánni. A konfliktusok egy részének az áll a hátterében, hogy beleszól az életembe a másik. Meg akarja mondani, hogy nekem mi lesz jó. Jóformán az emberrel vele születik az empátia, ezért bármikor könnyedén képesek vagyunk magunkat beleélni mások helyzetébe, és általában tudjuk, hogy mi mit tennénk az ő helyükben. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a mi variációnk oldja meg a másik problémáját. Lehet, hogy a megoldásunk a másik ember számára is jó ötletnek tűnik, de arra is nagy az esély, hogy az ő élethelyzetéhez, személyiségéhez nem passzol a mi megoldásunk. Valódi segítséget akkor tudunk nyújtani, ha elfogadjuk, hogy másoknak joguk van a saját útjukat járva meghozni a döntéseiket. Ha valaki szabadon dönthet és kiválaszthatja azt a megoldást, amit legoptimálisabbnak tart, - és családtagjai legyenek bár eltérő véleményen, mégis elfogadják a döntését és támogatják őt annak megvalósításában - biztosan jobban fogja magát érezni a saját bőrében és a család tagjaként egyaránt.

A támogató, elfogadó légkörrel jellemezhető családokban is sok súrlódás lehet jelen a családtagok között. A vita az eltérő vélemények egyenes következménye, így természetes, hogy időnként megjelenik. A kapcsolat és a másik fél iránti érdeklődés teljes hiánya állhat a háttérben abban a családban, ahol már sosem veszekednek az együtt élők. A túlságosan heves viták azonban megmérgezik a családi életet. Kellemetlenné teszik az együttélést éppen azokkal a személyekkel, akik a legközelebb állnak (vagy kellene, hogy álljanak) hozzánk.

Igaz, hogy a konfliktuskezelés megkönnyítésére biztos recept nincs, ám néhány apró változtatás is melegebb légkört varázsolhat, tompíthatja a viták élét. A jó hírem az, hogy Te, kedves olvasó nem állsz eszköztelenül a családi viszály mérsékléséért folytatott küzdelemben. Mindig kettőn áll a vásár, még akkor is, ha meggyőződésed, hogy a másik fél kezdeményezi a veszekedéseket. Sokféle eszközhöz nyúlhatsz, hogy elejét vedd a helyzet elmérgesedésének.

Az alábbi konfliktuskezelési technikák bevetését bátran kipróbálhatod saját otthonodban.

Íme néhány praktika:

1. Gondold át, hogy mi az amit teszel, vagy mondasz, amivel a másikat biztosan kihozod a sodrából! Ha lehetséges kerüld el ezeket a helyzeteket, vagy reagálj más módon! A tíz év alatti gyerekek a mesterei egymás hergelésének. Pontosan tudják, hogy hol van a testvérük gyenge pontja, ezért oda szúrnak. Vannak akik felnőttkorukban is ugratják a környezetükben élőket. Te ne tedd ezt, mert feleslegesen szórnál tüskéket szeretteid lelkébe! Ha Téged ugratnak reagálj teljes közönnyel, ne sértődj meg és ne állj bosszút! Közömbösséged rövid idő alatt leszereli az áskálódót.

2. Higgadtan vitázz! Az észérvek, és ne az agresszió kifejezése kapjon főszerepet!

3. Szeretteiddel beszéljétek meg nyíltan a problémáitokat! Együtt kitalálhattok mindkettőtök számára elfogadható megoldást. Így megspórolhatjátok mindazt az energiát, melyet korábban felemésztett a veszekedés. A sok jó beszélgetés nem hagyja, hogy elidegenedjetek egymástól, vagy felhalmozzátok a feszültséget. Érzéseid, véleményed, vágyaid vállald nyíltan! Cserébe hallgasd meg szeretteid véleményét is! Ne akarjátok egymást mindenáron meggyőzni az igazatokról! Mi értelme lenne? Nincs két egyforma ember. Mindenkinek joga van a különvéleményhez.

4. Tiszteld családtagjaidnak a döntéseit és várd el tőlük saját döntéseinek a tiszteletben tartását! Ezáltal támogatást, együttérzést, melegséget árasztó hellyé tehető az otthon.

5. Ha hibázol ismerd el és kérj bocsánatot! Fordított helyzetben legyél megbocsátó! Nincs értelme elmélyíteni a konfliktust azáltal, hogy halogatod a megbocsátást.

A „béke szigete” nem jelenti a viták teljes hiányát, azonban olyan otthont jelent, ahol minden családtag jól érezheti magát és álarcait levetve önmaga lehet. Olyan fészek, melyben öröm felnőni, kiteljesedni és megöregedni. Azt kívánom Neked, és kedves családodnak, hogy legyen részetek ebben az élményben!

 

Forrás:    

http://lelkiegeszseg.network.hu/blog/lelki_egeszseg_klub_hirei/konfliktuskezeles_a_csaladban

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását. 

"Kicsit más" - sérült gyermek a családban

 

"A várva várt kisbaba óriási örömet jelent az egész családnak. De mi történik akkor, ha az egészséges kisbaba helyett sérült csecsemő érkezik? Mi játszódik le a szülőben, amikor a rokonok felteszik a legfontosabb kérdést: „Na és egészséges?” "

Szerző: Benes Andrea, pszichológus

Kevés dolog van, ami annyira meg tud rendíteni egy gyermeküket izgatottan váró párt, mint a szembesülés azzal: sérült gyermekük született. Nem véletlen, hogy a szülőkben lejátszódó folyamatot a gyászfolyamathoz hasonlítják. Az információ átadásakor bekövetkezik a sokk: eluralkodik az ijedtség, a pánik, a szorongás és kezdetét veszi a tagadás. Majd a szülők szép lassan ráébrednek, hogy feladataik vannak: nem hagyhatják el magukat, hiszen gyermeküknek – vagy gyermekeiknek, ha több is van a családban – szükségük van rájuk. Ugyanúgy gondoskodásra, törődésre vágynak. A látszólag összeszedett, bátor szülőket azonban belülről továbbra is a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat és az önvád marcangolja. Végül szép lassan a belső viharok is elcsitulnak, és kezdetét veszi a beletörődés, a helyzethez való alkalmazkodás.

A folyamat lejátszódása teljesen normális, természetes emberi reakció. A probléma abból adódhat, ha az egyik szülő megreked a feldolgozás valamelyik szakaszában, mert a kiegyensúlyozatlan gondviselő lelkiállapota mind a gyermekre, mind a gyermekgondozásra erőteljes hatással van. Főleg az anya – mint elsődleges gondozó – lelki egyensúlyának helyreállítása elengedhetetlen a csecsemő szempontjából.

Az első krízis, a sérült gyermek születésének elfogadása után azonban még korántsem érnek véget a megpróbáltatások. Talán a család még túl sincs igazán az első sokkon és még az elfogadás folyamatát sem élte végig, máris újabb nehézségekkel találja szemben magát: a környezet sérült gyermekekre adott reakciója újabb akadályokat görgethet eléjük. A család kénytelen szembesülni az utca véleményével, a tapintatlanul kíváncsi tekintetekkel, a „kegyetlen” külvilággal. Majd az óvodás- és iskoláskor kezdetével a gyermek igényeihez leginkább igazodó intézmény kiválasztása (speciális iskola vagy integrált iskola) lesz a szülők fő feladata. Ez utóbbi legtöbbször szakember segítségét is igényli.

A harmadik, talán legnehezebb krízis-feladat: az iskola végeztével értelmet adni a sérült gyermek napjainak, jövőjének. A nem értelmi fogyatékos gyermekeket lelkileg is nagyon megviselheti ez az időszak. Úgy érezhetik, hogy ők semmire sem jók. Tovább tetőzi a bajt, hogy a sérült gyermekek esetében a teljes leválás, önállósodás szinte sose következik be, ezért az idő előrehaladtával a szülőknek is gondolniuk kell arra, hogy ki fog majd gondoskodni gyermekükről, ha már ők nem lesznek erre képesek. Ez újabb negatív érzelmeket (pl. bűntudatot) és lelki megterhelést jelenthet számukra.

A sérült gyermek felnevelésében a család támogatásának óriási szerepe van. Az apa biztonságot nyújtó, támogató jelenléte létfontosságú az anya lelkiállapotának szempontjából. Tehát nem könnyű a család férfitagjára nehezedő feladat sem, hiszen erősnek kell mutatkoznia, miközben ő maga is átél minden egyes traumát. Így nem csoda, hogy a sérült gyermek érkezése sokszor próbára teszi a házastársi kapcsolatot is.

Pozitív hatása van, ha a családban már él – vagy később születik – egy egészséges gyermek is, hiszen erőt meríthetnek belőle a krízisben lévő szülők. Azonban fontos hangsúlyt fektetni a testvér beavatására, arra a folyamatra, amikor a szülő megérteti a különleges családi helyzetet a másik gyermekkel. Elengedhetetlen az is, hogy a testvér a sérült gyermek jelenléte ellenére se legyen elhanyagolva, kapja meg ő is a különleges figyelmet (pl. esti meseolvasás) és ne nehezedjen rá túl nagy nyomás (pl. ne várják el tőle a sérült gyermek ellátását). Az ideális az, ha a körülményekhez igazodva, de mégis egyensúly mutatkozik a gyereknevelésben. Ezt például az olyan programok szervezése is segíti, amelyen a család minden tagja részt tud venni.

A sérült gyermekkel nehezebb, de közel sem lehetetlen együtt élni! Igaz, hogy több odafigyelést, speciális törődést, a családi élet átszervezését igényli, és jelenléte lemondásokkal jár a család számára, mégis érdemes energiát fektetni a megfelelő gondoskodásba, hiszen a befektetett energia később megtérül. A megfelelő gondoskodás megvalósítása azonban nem könnyű feladat, ugyanis a sérült csecsemő sok esetben nem tudja megfelelően jelezni szükségleteit, és nem tud elég megerősítő visszajelzést sem adni az anyának. A legrosszabb azonban, amit egy szülő tehet: ha sajnálattal tekint gyermekére. Ugyanis a sajnálat megakadályozza őt abban, hogy meglássa a gyermekében rejlő lehetőségeket és kibontakoztassa azokat. A szülőknek ugyanis sajnálat helyett, arra kell törekedniük, hogy a helyzethez és lehetőségeikhez képest a lehető legtöbbet hozzák ki gyermekükből, erősségeiket kidomborítsák, gyengeségeiket ellensúlyozzák. Nagy jelentősége lehet az időben megkezdett fejlesztésnek és rehabilitációnak is.  A szeretettel teli, odafigyelő gondoskodás végül pedig meghozza gyümölcsét és olyan csodákat képes életre hívni, mint az értelmi fogyatékos bicikliszerelő, a siket-néma táncos vagy a Down-kóros paralimpikon…

 Forrás:

http://www.mipszi.hu/cikk/130809-kicsit-mas

Az írás szerzője 2012-ben végzett az ELTE tanácsadás és iskolapszichológia mesterszakán

 

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk"

"Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat végéhez érve szeretettel ajánljuk a következő cikkeket. 

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását.

 

 

 

Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus

Igen, mi vagyunk az új anya-minta!

Hallgasd meg az elődök bölcsességeit, lásd előre a jövőt és élj a jelenben! Ne kövess trendeket, ha a belső hangod ellenkezik, és ne ragaszkodj görcsösen a hagyományokhoz csak azért, hogy megfeleljél! Ezer feladat és kihívás között is lehetsz szabad, ha a saját utadat járod! Nekünk úgy látszik, az a sorsfeladat jutott, hogy keressük és megtaláljuk ezt az utat, de biztosan nem véletlenül....

Manapság nincs olyan női magazin, vagy fórum, ahol ne esne szó arról, hogy milyen nehéz manapság nőnek lenni, hiszen ezer szerepnek kell megfelelni, és ha még anyává is válsz e női lét során, akkor aztán végképp megoldhatatlannak tűnő feladatok tárházával találod magad szembe. Sosem lehetsz elég családcentrikus, egészséges mértékben karrierista, kellően pedáns és laza, „öko” és „bio”, trendi és kiszálló.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy van-e a „multi-kor" anyái számára valamilyen egyetemesen követendő minta és szerepviselkedés? Ki mondja meg manapság, mit és hogyan tegyünk ahhoz, hogy beteljesítsük küldetésünket? Egyáltalán mi a küldetésünk? 

Érdemes körüljárnunk ezt a kérdést oly módon is, hogy ne csak a kihívásokat, a nehézségeket, a küzdelmet fedezzük fel benne, hanem egy újjá formálódó anyaszerep letéteményeseként tekintsünk magunkra! Mi vagyunk a lehetőségek tárháza, akik néhány éve már kiléptek abból a „kulturális formanyomtatványból", amelyet hosszú ideig nagyon biztonságos módon irányadónak tekintettünk a gyermeknevelésre, a párkapcsolatra, és a munkára vonatkozóan!

Van, ami sosem változik, de azért csiszolható...

Az anyák nagyon sajátos ösztönnel megáldott lények, akikbe évszázadokon keresztül azt plántálták a felmenőik, hogy életedet és véredet áldozd sarjaidért! Tedd félre magad, alkalmazkodj, tűrj, és közben még mosolyogjál is!
A világ azért elég nagyot fordult, de valahogy az evolúció még nem haladt olyan gyorsan, hogy a lelkiismeret furdalást, a bűntudatot az anyákból kimosta, vagy legalábbis adaptívabb formába öltötte volna. Ez a tulajdonság még manapság is hajlamossá teszi őt arra, hogy saját igényeiről akkor is lemondjon, ha erre senki nem kéri, mindent egyedül akarjon megoldani, és ha egy kis porszem kerül a gépezetbe, azért magát vonja felelősségre. Szinte minden, a nők megnövekedett terheiről szóló cikk a korábbi nagycsaládos életformáról az izolált családmodellre történő váltást hozza a nehézségek fő forrásának. Természetesen osztom azt az álláspontot, hogy a „nagycsaládos lét" a munkamegosztás és az érzelmi támasz szempontjából sok előnnyel rendelkezett.
Csakhogy a nagycsalád felbomlása nem ad minden kétségünkre magyarázatot, amely anyává válásunk folyamán jelentkezik, és sok esetben önbizalomhiányt eredményez.

Mitől ne lennének bennünk kétségek?

Gondoljunk vissza arra, hogy 30-50 évvel ezelőtt nőtársaink szerepviselkedése mennyivel behatárolhatóbb volt, és ehhez társulva mennyivel egyszerűbb, és kiszámíthatóbb karrieríveket futottak be mindkét nem képviselői.

A nők jóval kevesebb hányada végzett felsőoktatásban, így ha el akart költözni otthonról, annak szinte egyetlenegy módja volt, hogy férjhez ment, ami általában 20 éves kora körül, legtöbb esetben az első életébe lépő férfival be is következett. Nem volt arra lehetősége, hogy elköltözzön a barátnőivel közösen egy albérletbe, megismerje a függetlenség ízét, az egyedüllétet, a saját igényeit és korlátait. 

Ehelyett nagyon tisztességes, becsületes módon mindjárt az asszonyi teendőkkel kezdte felnőtté válását. Teljesen természetesen módon akkor vált anyává, amikor a sors úgy akarta, nem is volt túl nagy lehetőség beprogramozni a gyermekek érkezését. Nem valószínű, hogy gyötörték olyan gondolatok, hogy vajon a tanulmányai és szakmai élete szempontjából optimális időszakban születik-e Józsika. Továbbá az sem valószínű, hogy a gyermekes dolgozó anya haza vitte a laptop-ját, és válaszolt az email-ekre, telefonokra vacsorafőzés közben. Ezzel együtt több napos tréningre, vagy konferenciára se gyakran távozott otthonról, aminek megszervezésére jó előre kidolgozott stratégia szükségeltetik, hogy a családi szekér is haladjon közben. Természetesen korábbi generációink nőtársainak számos más nehézségen kellett, hogy túljussanak, hiszen még papírpelenka sem volt. Egyéb olyan értékes tevékenységeket is végeztek, amihez mi nem valószínű, hogy ma kapásból hozzá fogunk: pl. befőtt eltevés, zokni stoppolás, ágyneműkeményítés, szőnyegporolás stb.

De milyen csomaggal érkezünk mi?

Nézzük meg Éva példáját, aki egy átlagos intelligenciával rendelkező, felsőoktatást végzett, majd kellően magas presztízsű munkahelyen indító lány!
Éva életét serdülőkorától áthatja, hogy elég megfelelő külső adottságokkal rendelkezik-e minden nőies testtáját beleértve. Azon tépelődik, hogy vajon akkor is ránéz-e valaki, ha nem hasonlít Britney Spears-re, de egyébként is tartogassa-e szüzességét az igazinak, vagy inkább legyen trendibb és bevállalósabb?
Miután Éva két-három nyelvvizsgán, néhány matekversenyen és balett órán túl van, sikeres felvételi után be is kerül az általa gondosan kiválasztott és megálmodott intézménybe, melynek köszönhetően el is kerül egy a szülővárosától messzebb fekvő városba. Itt már kénytelen szembesülni az önállósággal és a szabadsággal, pl. amikor arról kell neki dönteni, hogy a mikro helyett a makro tantárgyat vegye fel először, melyik buliba érdemes elmenni, hogyan ossza be a havi apanázst, a szakmai gyakorlatát milyen cégnél töltse el, hogyan kerülhetne ki külföldre ösztöndíjjal?
Közben Évának nehéz feladata van, hiszen meg kéne találnia önmagát! Ahhoz, hogy a saját szakmai és magánéletében felelős döntéseket hozzon, először választ kell kapnia bizonyos kérdésekre: ki vagyok én, merre tartok, mit szeretnék elérni, mi okoz nekem örömet, milyen társra vágyom? Ez egy elég strapás időszak érzelmileg minden kényelmével és luxusával együtt, hiszen látszólag nincs semmi dolga a vizsgáinak lerakásán és a pénze beosztásán kívül. Jó esetben a tanulmányi időszak alatt eljön a nagy Ő, de az is lehet, hogy a munka világában talál társat, akiről ugyan honnan tudná eldönteni Éva, hogy éppen ő lesz-e az, aki hajnali ötkor az ordító gyerekkel a kezében, háromhetes borostával a lábán még mindig kitart majd mellette?

Mire számít Éva, amikor anya lesz?

Éva éppen berendezte a saját életét a párjával együtt, és úgy érzi, hogy kellő mennyiségű kismama blog olvasással, és gondosan kiválasztott gyereküléssel már csak az a dolga, hogy karjában tartsa gyermekét, és boldogan gügyörésszen neki. Sok mintát hozott otthonról, amelyeket ösztönösen követni fog, él benne egy kép a családról, a „jó feleségről", a „jó anyáról". Nagyon sok örömöt, és szívmelengető percet kap hősünk a gyermekei érkezésével, soha nem látott dimenzióját éli meg a szeretetnek, aggodalomnak, eufóriának, és kimerültségnek. Gyakran szembesül azzal, hogy szalad a lakás, pedig más rendes gyerekes anyánál biztosan minden glédában áll. Nem képes elég időt fordítani saját külsejére és szellemi igényeinek kielégítésére, és a gyerekkel sHem tud mindig annyi türelemmel, odaadással foglalkozni, ahogy elképzelte. Gyakran elgondolkodik azon, hogy vajon vonzó nő-e még, hiszen egy-két éve még megnézték a férfiak, és akár flörtölni is kezdtek vele. Ki ő most a szakmájában, hiszen jó ideje kiszakadt a munkahelyéről, és bizonytalan, hogy egyáltalán ezen a területen kívánja-e folytatni a pályáját, és a cége sem biztos, hogy megvan még. Vajon elég jó háziasszony-e Éva, amikor az aranygaluskája a közelébe sem ér az anyósáénak, aki három gyerek mellett is minden vasárnap süteményhegyeket varázsolt az asztalra? Milyen feleség is ő, akit szeretet és megbecsülés vesz körül a férje részéről, de a meghitt beszélgetésekre már rég nem jutott energiájuk?

Ki legyen a minta, a mérce, aki támpontot, fogódzókat ad?

A családja, amelyben felnőtt? A női magazinok, a reggeli műsorok, a sztár anyukák, a szomszéd, vagy az unokatestvér? Honnan tudhatja, kitől tudhatja Éva, hogy elég jó-e, amit csinál? És a legfontosabb, mikor érzi ő elégedettnek magát?
Igaz, hogy most nincsenek háborúk, nem kell élelem után kutatni, és bujkálni az ellenséges katonák elől, mint dédanyáinknak. Automata világunk van, minden luxus rendelkezésünkre áll, de a bébiételes pult előtt lévő választékot nézve, kit nem fogott még el a szorongás: biztos, hogy a legmegfelelőbb minőségű terméket vettem meg a gyermekem tökéletes fejlődése érdekében? Az ember stressz tűrő képessége még a mai élethelyzetben is úgy van bekalibrálva, hogy a hirtelen nagy veszéllyel könnyebben képes megbirkózni, mint a folyamatosan érkező, kisebb feszültségekkel. (Találok parkolóhelyet a bevásárlóközpontban? Elég sima a bőröm, vagy inkább nadrágot vegyek? Jó fokozatot használtam a mikrón a sterilizáláshoz? Vajon teljesen elavult már az angoltudásom?).

Tehát kedves Éva, - akiben ott él az ősi gondoskodás és alázat, de ezzel együtt megtapasztaltad már a függetlenséget, az önállóságot is, a kontrollt a saját életed felett! Úgy tűnik, Neked kell kitalálnod a saját utadat, összerakni a mozaikokból azt, ami Te vagy, és amitől a legtöbbet tudod nyújtani mint anya, társ, munkaerő, barát, gyermek, meny, szomszéd, stb. Hallgasd meg az elődök bölcsességeit, lásd előre a jövőt és élj a jelenben! Ne kövess trendeket, ha a belső hangod ellenkezik, és ne ragaszkodj görcsösen a hagyományokhoz csak azért, hogy megfeleljél! Ezer feladat és kihívás között is lehetsz szabad, ha a saját utadat járod!

Nekünk úgy látszik, ez a sorsfeladat jutott, hogy keressük és megtaláljuk ezt az utat, de biztosan nem véletlenül....

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-02-28

http://www.lurkovilag.hu/index.php?c=1720

 

A zenéről másképp

Beszédindító zeneterápiás csoport a Gézengúz Alapítványnál

„Az emberi hang és a zene a kapcsolatteremtés egyik legősibb, legérzékenyebb módja, melynek áramlásában kapcsolatba kerülünk önmagunkkal és egymással, lényünk legmélyebb és legmagasabb rétegeivel, érzelmeink teljes szivárványával, teremtő erőnkkel, létezésünk lüktető forrásával.”

(Dr. Fekete Anna in.: Rondo – Zeneterapeuták válaszolnak, 2006).

A zenélés művészi, alkotó vonatkozásai mellett van a zenének egy ősi élményhordozó funkciója. Ez az alapja a zenével való terápiás tevékenységnek, amely új ellátásként szeptember óta a Gézengúz Alapítvány Budafoki Intézetében is elérhető a MOL Új Európa Gyermekgyógyító Program keretében. A zeneterápiás Hangoló csoport V. Varga Ágnes zeneterapeuta vezetésével olyan 2-3 éves kisgyermekek számára jelent segítséget, akiknek nehézséget okoz a beszéd, a kommunikáció és a kifejező megnyilvánulások elindulása. Elsődleges terápiás feladatok között szerepel a probléma hátterének feltárása, megismerése. Éppen ezért a rendszeres csoportos foglalkozásokat mindig egy személyes találkozás előz meg a terapeuta-szülő és gyermek között, mely teret ad az aktuális, egyéni problémák, bizonytalanságok, felmerülő kérdések megbeszélésére, bizonyos esetekben további kivizsgálások irányítására. A zeneterápia során a személyes konzultációs lehetőség természetesen folyamatosan biztosított.

Mit is jelent a zeneterápia a beszédindítás szolgálatában?
A zeneterápia olyan „beszédet nélkülöző” (nonverbális) módszer , amely során a foglalkozást vezető képzett terapeuta a zenét és a zene elemeit-ritmust, hangot, dallamot, harmóniát-eszközként használja a megakadt, megkésett beszédfejlődés oldására.

A kisgyermekek szülői segítséggel, anyai biztonságban vesznek részt a foglalkozáson. A cél mégis az, hogy ebből a környezetből kilépve – a hangszerek és énekek által létrehozott gazdag, kifejező világba kapcsolódjanak bele saját, egyéni kommunikációs képességeihez mérten. A zenei környezet által olyan utánzási lehetőségek, tanulási folyamatok indulhatnak be, mely erre a fogékony korosztályra jellemző fejlesztési módszereket ötvözi. Ebben a különféle eszközökkel, hangszerekkel illetve a saját (test) hanggal való játékban a terapeuta, gyermek és a szülő egyaránt részt vesz. Mivel mindenkire másként hat a zene, a terápiás lehetőség az egymással létesített kapcsolat, átélt élmény kifejezésében rejlik. Nemcsak a hangszerek, „zenei párbeszédek” hanem a közösen énekelt énekek, ritmusos mondókák, mozgással kísért dalocskák is célzott eszközként hatnak a beszédfejlődés megsegítésében. A foglalkozások két részből állnak: egy strukturált – az egyéni pozitív kommunikációs készségeket, képességeket erősítő terápiás részből, valamint egy szabad, improvizatív gyakorlási lehetőségből. Mindkét résznek az a célja, hogy a kisgyermek egy segítő környezetben „megtalálja a hangot” érzelmei, akarata kifejezésére. Ezt folyamatos visszajelzések kísérik az édesanya , valamint a csoporton résztvevők által. Ez a pozitív élmény sokszor képes feloldani a beszédfejlődés bizonyos gátjait és megnyitni az utat a zenében már átélt egymásra hangoló, kifejező világhoz.

Gézengúz Alapítvány Budafoki Intézete
Telefon: 0620 507 50 27
E-mail: budafok@gezenguz.hu
gezenguz.hu

A gyermek művészetterápia hasznáról

Előttünk van a kép: gyermekünk elmélyülten rakosgatja a játékait, félhangosan dudorászik, énekel, esetleg rajzol. Önfeledten éli világát, varázsol, alkot, újraél valamit a nap eseményeiből, vagy éppen elképzel valamit. Valami hasonló történik a művészetterápiás foglalkozásokon. Kérdezhetjük: mi a különbség? Otthon is tud játszani, rajzolni  a gyermek. A művészetterápiás gyermek csoport kicsit olyan, mint a születésnapi vendégség. Egyedül nem olyan finom a torta, mindig kap valaki ajándékot vagy éppen kíváncsian várja, hogy tetszik-e majd a meglepetés. Egyszóval több örvendező gyermek kell hozzá, hogy igazi ünnep legyen. A gyermekek egymást is inspirálják, támogatják.

A csoport-élmény alapját a művészetterápiás foglakozáson a közös rajzolás, alkotás adja. Legyen a téma egy mese, egy szimbólum vagy éppen egy mindennapi iskolai, családi esemény.  A gyermekek a rászánt idő biztonságában és a csoportvezető támogató (bíztató, kérdező, segítő) jelenlétében föloldódhatnak. A téma-adás, személyes odafigyelés támogathatja őket egy-egy érzelmi konfliktus feldolgozásában.

Miért hatékony? Mert bátorítást kapnak a gyermekek, hogy egy beszédnél korábbi  nyelven, képi formában kifejezhessék magukat. Ehhez nem kell ügyes rajzolónak lenni, csak a fantáziát kell szabadon engedni. A rajzos, játékos tevékenység egyfajta erőgyűjtés a mindennapos feladatok elvégzéséhez.

Olyan, mint a távolugrás: hátra kell lépnünk – ahogyan a rajzolással kicsit visszamegyünk az időben –, hogy elég nagy legyen a lendületünk az ugráshoz.

Várunk minden gyermeket a GÉZENGÚZ ALAPÍTVÁNY – CSEPPEK HÁZA rajzos csoportjába, hogy megajándékozhassuk egymást képeinkkel.

Gyimóthy Gábor – művészetterapeuta

A Gézengúz Alapítvány Művészetterápiás programja a MOL Új Európa Alapítvány támogatásával valósul meg.

„Alkotás- Művészet- Teljesség”

Művészetterápiás csoport óvodásoknak és kiskamaszoknak a Cseppek Háza Rehabilitációs Központban

 A Gézengúz Alapítvány a MOL Gyermekgyógyító program keretében óvodáskorú és kisiskolás korú gyermekeknek alkotócsoportot működtet. A csoportot Gyimóthy Gábor művészetterapeuta vezeti.

 A művészet lélekgyógyító hatásáról valószínűleg sokunknak van élménye, de a szakemberek tudományos alapon is alkalmazzák a művészetterápiát pszichés nehézségekkel küzdő betegek ellátásában.

 A gyermekek körében a Gézengúz Alapítvány 2006 óta alkalmazza sikerrel a művészetterápia többféle ágát, úgymint mozdulatművészet, zeneterápia, művészetterápia–– egyéni és csoportos formában.

Az alapítvány Budakalászon 9 éve végzi holisztikus szemléletű gyógyító tevékenységét elsősorban idegrendszeri sérült és a normáltól eltérő fejlődésmenetű csecsemők és kisgyermekek körében. A diagnosztikai munka mellett sokféle terápiás fejlesztő lehetőséget biztosít, legyen szó mozgásfejlesztésről, vízi terápiáról vagy szociális tanácsadásról.

A szülőkkel való minőségi kapcsolattartás elengedhetetlen az Alapítványban a terápiás munkához, a szülők számára konzultációs órákat biztosítunk. Komolyabb pszichés vagy kapcsolati elakadásoknál családterápiás szakember bevonására is lehetőség van.

együtt-munkálkodásra, akik szeretnének az iskolai tevékenységből kikapcsolódni. A közös alkotás, beszélgetés sikerélményt és föloldódást ad a mindennapi feszültségek közben, hogy föltöltődve vidáman juthasson el ki-ki a maga sikeréhez. A gyermekek az alkotással sokkal inkább meg tudják jeleníteni érzelmeiket, szorongásaikat, mint a verbalitásukon át.  Az oldott együttlétben javul a gyermekek kommunikációs képessége és csökken aktuális szorongásuk szintje, így kiegyensúlyozottabb gyermekekké válhatnak.A Kreatív csoportot gyermekneurológus, pszichológus, vagy fejlesztőpedagógus szakemberek olyan gyermekeknek ajánlják, akiknek szükségük van oldott hangulatú közös tevékenységre,

A foglalkozások 2013 októberétől 2014 júniusáig a MOL Gyermekgyógyító program támogatásával valósulnak meg.

A program elsősorban szomatikus és pszichés problémákkal küzdő gyerekeket céloz meg 2-10 éves korig, akik belső feszültségeik miatt sok akadályba ütköznek a mindennapjaikban. Ennek jelei lehetnek testi tünetek, viselkedéses problémák, affektív zavarok, hiperaktivitás. Az Alapítvány diagnosztikai profiljából fakadóan nagy rálátásunk van a különböző hátterű idegrendszeri károsodott gyermekek sokrétű megsegítésének szükségességére. Külön célcsoportot jelentenek a fogyatékkal élő gyermekek testvérei. Munkánk során együttműködünk a helyi házi gyermekorvosi és védőnői hálózattal a veszélyeztetett gyermekek megszólítására.

 

Szakértői bejegyzés- Szantner Judit, pszichológus

Várandóság- Édes teher

Miként oldhatjuk a várandóság során felgyülemlő stresszt?

Egyre többet hallhatunk, olvashatunk arról, hogy az anyai stressz káros hatással van a magzatra. Az elhúzódó szorongás, stressz, félelem fokozza az anya szívverését, ami megemeli a piciét is, így fokozva a koraszülés illetve a kis születési súly kockázatát.

A várandósság időszaka természetéből fakadóan magában hordozza annak lehetőségét, hogy stresszesnek érzik magukat a kismamák. Az anyának, a párnak, a családnak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy alapvetően megváltozik az életük, eggyel többen lesznek. Annak a felelőssége, hogy egy új lényt hoznak a világra, számos pozitív, s ezzel együtt sok negatív gondolatot is ébreszthet bennük. Aggódhatnak a baba egészégért, hogy rendben folynak-e a vizsgálatok, megfelelőek-e az eredmények, miként fog lezajlani a világrajövetel. A várandós anya számára fárasztó lehet egy idő után a munkába járás, a mindennapi feladatok elvégzése mellett a felkészülés a kicsi érkezésére. Gyakran lépnek fel alvási nehézségek, fizikai rosszullétek, szokatlan fáradékonyság, amelyek beárnyékolhatják a gyermekvárás időszakát. A pocak növekedésével egyre nehezebbé válik a mozgás, s a várandós nő testképe is megváltozik. Ezek a változások a személyes életvitel mellett érinthetik a család társasági életét, anyagi helyzetét is.

A számos stresszel teli tényezővel való megküzdés érdekében a következő lehetőségeket ajánljuk a kismamáknak:

Szakítson időt a pihenésre!

A várandósság előrehaladásával egyre több időre lesz szüksége, hogy pihenjen. Otthon és a munkahelyén is találjon időd a pihenésre! Ha elfáradt, bátran feküdjön le korábban aludni! Aki már anyuka, annak nehezebb lesz pihennie. Szerencsés megoldás, ha jól használja ki azt az időt, míg valaki vigyáz a kicsire, takarítás, főzés helyett célszerűbb lehet a pihenés.

Beszélgessen!

Bátran mondja el aggodalmait, félelmeit! Beszélgessen olyanokkal, akinek van már tapasztalatuk, már vannak élményeik a szüléssel, születéssel kapcsolatban! Kérdéseivel bátran keressen fel szakértőket is! Aggodalmait ossza meg párjával, barátaival is! A várandóság időszaka remek lehetőség a környéken élő kismamákkal megismerkedni, akik később is társaságot nyújthatnak, megbeszélhetik tapasztalataikat.

Egyen jól!

Ha már túl van a várandósság első időszakára jellemző rosszulléteken, érdemes odafigyelni az étkezésre. Ha speciális diétát javasolnak, tartsa be! Az egészséges, tápanyagokban dús, változatos táplálkozás nem csak a testnek és a babának, de a szellemnek is hasznos.

Végezzen gyakorlatokat!

A mérsékelt testedzés, mozgás, ha jól esik és szívesen végzi a gyakorlatokat, szintén segít a jó hangulat megteremtésében, a stressz oldásban. Miközben mozog, figyelje teste jelzéseit, csak olyan feladatokat végezzen, melyek jólesnek. Ideális testmozgás lehet a séta, az úszás, illetve a kismama torna, kismama jóga, nyújtás, ahol légző és relaxációs gyakorlatokat is elsajátíthat. Habitusának megfelelően a gyakorlatokat végezheted csoportban és önállóan is.

Készüljön a szülésre!

A legtöbb kismama természetszerűleg aggódik, miként fog világra jönni kisbabája. Ismerkedjen meg a témával. Ha teheti, kérdezze meg édesanyját, Ön hogyan születet meg, hallgassa meg a családi történeteket. Ha már kiválasztotta a helyet, ahol szülni szeretne, derítse fel alaposan, járja körbe a lehetőségeit. Ha teheti, vegyen részt párjával együtt szülésfelkészítő tanfolyamon.

Készüljön fel a családi életre!

Még el sem tudja képzelni, mit jelenthet, ha bővül a család? Ha vannak kisgyermekes ismerősei, látogassák meg őket, töltsenek el együtt időt.

Relaxáljon!

Ha már ismer relaxációs, meditációs technikákat, használja őket, bátran hasznosítsa korábbi tudását. A nap bármely szakaszában relaxáljon, vagy használja a progresszív izom relaxációt. Ha még nem próbálta, vagy szeretné elmélyíteni tudását, fokozni a hatóerőt, keressen lakhelyéhez közzel olyan csoportot, terapeutát, aki segíthet megtanulni a kismama relaxációt. Ezekben a csoportokban megtanulhat relaxálni, építheti, tovább bontakoztathatja kapcsolatát magzatával, segítheti testének harmonikusabb működését és még társaságra is találhat.

Ha teheti, kényeztesse magát fürdőkben, kérjen masszázst is.

Kezelje magát!

Ne feledje, hogy a nevetés a legjobb lehetőség a feszültség oldásra. Találkozzon barátaival, nézzen vicces filmeket párjával, vagy menjenek moziba.

Otthon is kényeztetheti magát: készítsen magának kellemes fürdőt.

Ha már túl nagy a pocakja és nehéz egy-egy feladatot elvégezni, (pl.: lábujjkörmök vágása), kérjen segítséget!

Abban az esetben, ha ezek után is stresszesnek érzi magát egy kismama, és úgy látja, hogy a stressz mértéke már meghaladja azt a szintet, amivel meg tud küzdeni, érdemes a védőnővel, illetve orvosával konzultálnia. Felmerülhet, hogy szakszerű segítsége lesz szüksége. Ma már remekül kidolgozott módszerek segítenek megküzdeni problémáinkkal.

A megjelent írás a "Belső erőforrásaink, lelki egészségünk" programsorozat részeként jelent meg.

A programsorozat létrejöttéhez köszönjük az EMMI és az FSZK támogatását.