Külső Szakértő- Védőoltás

Kedves Olvasó!

 

A mindennapi munkánk során számos kérdést hallunk a védőoltásokkal kapcsolatban.  Az összegyűlt kérdésekkel „külső szakértőként” Ferenci Tamást kerestük fel és kértük meg, hogy foglalja össze a szakirodalmi kutatás során kialakult álláspontját.

Ferenci Tamás biostatisztikus, a BME Orvosinformatikai Laboratóriumának doktorandusza, a BCE Statisztika Tanszékének óraadó tanára és a Védőoltásokról- a tények alapján blog szerzője.

Fogadják szeretettel összefoglaló írását!

Hozzászólásaikat, véleményüket, kérdéseiket a megjegyzés rovatban megtehetik, ahol a bejegyzés szerzőjétől választ is kaphatnak.

Üdvözlettel: Gézengúz BabaAkadémia

Védőoltásokról dióhéjban: hatásosság, biztonság, kötelezőség 

A betegségek gyógyítása helyett azok megelőzésének fontosságát hangsúlyozó szemlélet egyik legismertebb eszköze a védőoltás.

A védőoltások nem csak jól ismertek mindenki számára, de egyúttal gyakran tárgyai különféle aggodalmaknak. Ez teljesen érthető és természetes jelenség, sőt, ameddig tényszerű kritikához vezet, kimondottan hasznos is. Sajnos azonban a védőoltások kapcsán lépten-nyomon találkozunk azzal is, hogy egyes csoportok (jó esetben ismerethiányból és méltányolható aggódásból, rossz esetben anyagi haszonszerzés céljából) nem szakmai kritikát gyakorolnak, hanem rémhíreket terjesztenek, érzelmekre apellálva igyekeznek embereket manipulálni – ők a védőoltás-ellenesek.

 Ebben az írásban a védőoltásokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdésekkel foglalkozom, különös tekintettel a védőoltás-ellenesek kijelentéseire. Terjedelmi okokból természetesen csak nagyon tömör összefoglalót adhatok, de mindenhol igyekszem hivatkozni a témában írt blogom megfelelő, részletesebb kifejtést tartalmazó részeire, és természetesen az esetleges kérdésekre is örömmel válaszolok.

A védőoltások története a X. század Kínájáig nyúlik vissza – feljegyzések szerint ekkor már alkalmazták a variolációnak nevezett eljárást a fekete himlő elleni védekezésre. A módszer lényege az volt, hogy egészséges embereket szándékosan megfertőzték himlővel, de bizonyos trükkökkel elérve azt, hogy várhatóan csak enyhe lefolyású himlőt okozzanak. A megfigyelések szerint az így kialakított betegség kockázata drasztikusan (nagyságrendileg) kisebb volt, mint a „valódi” himlőé – viszont az átvészelése után az alany már az igazi himlőt sem kapta el! A módszerrel tehát irányítottan hoztak létre védettséget egy betegséggel szemben.

Noha azóta természetesen a védőoltások szinte minden részletükben átalakultak, de az alapvető céljuk lényegében változatlan maradt: meghatározott betegséggel szembeni védettség kialakítása. A mai védőoltások jellemzően a megcélzott betegség legyengített vagy elölt kórokozóját tartalmazzák, melyek az eredeti betegséget már nem képesek kiváltani, de az immunrendszert „trenírozni” még igen, azaz képesek elérni, hogy az immunrendszer felismerje őket és választ adjon, amely tanulási folyamatnak köszönhetően később, a valódi kórokozóval való esetleges találkozáskor már olyan gyors lesz a szervezet reakciója, ami megelőzi a betegség kialakulását.

Mint minden gyógyszernél (ez alól a prevenciót szolgáló készítmények sem kivételek), a védőoltások esetében is két alapvető kérdés merül fel, mely meghatározza alkalmazhatóságukat: a hatásosság és a biztonság. A védőoltások célja a jobb egészség elérése, melyet egyes betegségekkel szembeni védelem kialakításával valósítanak meg – így jóság leméréséhez azt kell megvizsgálni, hogy egyrészt megvalósul-e ez a védelem (hatásosság), másrészt azt, hogy az ennek során jelentkező mellékhatások – súlyosságuk és bekövetkezési valószínűségük figyelembevételével – arányban vannak-e az elérni kívánt céllal (biztonság).

A védőoltások hatásosságát, legalábbis teljes általánosságban, a legelborultabb védőoltás-elleneseken kívül valószínűleg senki nem vitatja. Ennek oka érthető: hétköznapi tapasztalat, hogy olyan betegségek, mint a kanyaró, melyek évszázadokon át betegítettek meg minket (társadalmi, gazdasági, szociális és higiéniás viszonyoktól teljesen függetlenül) az oltások bevezetésével szinte ismeretlenné váltak. Legalábbis hazánkban, teszem hozzá – de nem ott, ahol kevésbé szigorú az oltásrend, például Svájcban vagy Németországban. Ez ismét csak meggyőzően cáfolja azt a védőoltás-ellenes állítást, hogy a betegségek igazából nem is a védőoltások, hanem a javuló tápláltság, higiénia stb. miatt szorultak vissza. Hasonlóképp kimutatható, hogy a járványok aránytalanul érintik az oltatlanokat, azaz a megbetegedettek aránytalanul nagy része oltatlan – ez pedig már nem csak látványos, de tudományosan is erős bizonyíték az oltások hatásossága mellett. Néhány esetben pedig még klinikai kísérleteket is végeztek az oltások hatásosságának vizsgálatára.

A másik fő kérdés: a védőoltások biztonsága. Ez már sokkal bonyolultabb ügy, mint az előző, hiszen jóval nehezebb „hétköznapi benyomást” szerezni róla. Az alapvető kérdésre, hogy ti. lehetnek-e a védőoltásoknak káros mellékhatásaik, könnyű válaszolni: természetesen igen. (Ahogy a régi gyógyszerész-mondás is tartja: az egyetlen szer, aminek nincs mellékhatása az, aminek főhatása sincs…) Ezt mind a törzskönyvezés során vizsgálják, mind a piacra kerülés után figyelik (hogy az esetleges hosszú távú hatások is biztosabban kiderüljenek). Kevesen tudják, de Magyarországon 1953 (!) óta folyik a védőoltások mellékhatásainak gyűjtése. Abban megegyezés van, hogy ezek a mellékhatások (melyeket az alkalmazási előirat részletesen tartalmaz) szinte elenyészőek, olyan értelemben, hogy ami súlyos közülük, az nagyon ritka, ami pedig nem nagyon ritka, az szinte veszélytelen. De félreértés ne essék, semmi tagadnivaló nincs abban, hogy a védőoltások beadása nem veszélytelen – csak épp a védőoltások be nem adása sem az! Ilyen viszonyok között egyedül a kettő közti mérlegeléssel lehet dönteni, márpedig ez a gyermekkori kötelező oltások esetében egyértelműen az oltás mellett szól.

A védőoltás-ellenesek ezeket az adatokat megpróbálják különböző módokon hitelteleníteni, jellemzően alapvető érvelési, gondolkodási hibákat vétve közben. Példának okáért, arra hivatkoznak, hogy mostanában több autista/cukorbeteg/stb. van Magyarországon, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor oltásból is kevesebb volt. Ez persze abszurd érv (ezzel az erővel lehet, hogy a védőoltás-ellenesség okozza a cukorbetegséget, hiszen védőoltás-ellenesből is kevesebb volt hazánkban pár évtizeddel ezelőtt!), mégis, ügyes körítéssel előadva nagyon is meggyőző lehet. Hasonlóképp állandó problémát jelent annak tudatosítása, hogy két esemény időbeli egybeesése (valaki az oltás után lett cukorbeteg) nem jelent okozatiságot (hogy ti. az oltás következtében lett cukorbeteg). Egyénileg amúgy teljesen meg tudom érteni azon szülők fenntartásait, akik ilyet átéltek, de azt viszont nekik kell megérteniük, hogy az ilyen esetekből nem lehetséges önmagában következtetni a védőoltás biztonságosságára.
    Sajnos azonban a modern média viszonyai mellett a védőoltás-ellenesek hihetetlen előnyben vannak, hiszen az, hogy „Pistike a védőoltás beadásának másnapján meghalt/autista lett/cukorbeteg lett stb.” sokkal jobban „eladható” (és a védőoltás-ellenesek lelketlenebb része az ilyeneket gondolkodás nélkül turnéztatja is a médiában, weboldalaikon, elsősorban persze épp Pistikét és a családját megalázva ezzel), mint az, hogy „Pistikével a védőoltás beadásának másnapján… nem történt semmi”.

Ehhez képest még a „jobbik eset”, amikor konkrét vádat fogalmaznak meg a védőoltás-ellenesek; ezek – talán – legnépszerűbbike, hogy az MMR-oltás szerepet játszik az autizmus kialakulásában. Az ilyen vádak szerencsére jól vizsgálhatóak empirikus alapon; ezt természetesen az előbbi esetben is megtették, az eredmény egyébként egyértelműen nemleges lett.

A félrevezetés másik tipikus módja, amikor a védőoltás-ellenesek azzal ijesztgetik a szülőket, hogy az oltásokban veszélyes összetevők vannak – ismét csak manipulációkat, tudományos csúsztatásokat használva ennek „alátámasztására”.

A fentiek azonban csak a védőoltások jóságáról szólnak – vegyük észre, hogy az még akkor is egy külön kérdés, hogy kötelezővé tegyük-e őket, ha a fentieket elfogadjuk! Ez egy rendkívül összetett, kényes téma, aminek a részleteibe itt nem szeretnék hosszasan belemenni (más írásomban megtettem), egyedül annyit jegyeznék meg, hogy a kötelezővé tétel nem önmagában a jóság miatt van (mint ahogy millió más gyógyszer és egészségügyi technológia sem kötelező, annak ellenére, hogy jónak gondoljuk őket), hanem elsősorban amiatt, hogy a fertőző betegek nem csak magukat, hanem a környezetüket is veszélyeztetik. Ez még a védőoltásokkal együtt is így van, hiszen mindig vannak egyrészt olyanok, ha nagyon kevesen is, akik az oltásra nem reagálnak, illetve gyengül idővel a védelmük, másrészt olyanok, akik túl fiatalok, túl idősek, túl betegek stb. az oltáshoz. Ők csak arra támaszkodhatnak, ha a környezetükben mindenki védett – így bár maguk nem azok, a betegséget mégsem tudják elkapni, hiszen nincs kitől. Ezt a jelenséget hívják nyájimmunitásnak. Ezért nem helytálló az a védőoltás-ellenes érv, miszerint az oltatlanságukból úgyis csak nekik lesz bajuk, aki akarja, oltsa be magát, őket pedig hagyjuk békén. (Még ha el is tekintünk attól, hogy valójában nem nekik, hanem a gyermeküknek lesz bajuk, ami azért nem ugyanaz.) Amíg a nyájimmunitást fenntartjuk (ehhez ki lehet, akár számszerűen is, számolni, hogy milyen átoltottságra van szükség), addig nem tudnak járványok kitörni, és mindenki biztonságban van. A védőoltás-ellenesek, az átoltottság lecsökkentése révén ezt veszélyeztetik – ahogy azt számos külföldi példa is igazolja.

Végezetül azt szeretném újfent hangsúlyozni, hogy a fentiek nem azt jelentik, hogy a védőoltások kapcsán észrevételnek, kritikának nincs helye. Épp ellenkezőleg! Az, ha a szülő alaposan tájékozódik, maximálisan helyeselhető és a népegészségügynek is elemi érdeke. A védőoltásokkal kapcsolatban nincsenek „tabuk” vagy „dogmák”, amikre nem lehet rákérdezni! Mindig kiemelten hangsúlyozom a tájékoztatás fontosságát (még az egyébként kötelező oltások esetében is); én személy szerint azt gondolom, hogy „nem tudományos indíttatású” kérdésből egyáltalán nem létezik rossz, egy szülő bármit is kérdez, arra válaszolni kell, még akkor is, ha esetleg szakmai szemmel triviális/bugyutaság/stb. – ha netán valaki egy orvos részéről nem ilyen hozzáállást tapasztal, jellemzően az is inkább a magyar orvosok hihetetlen túlterheltségének tudható be.

A védőoltás-ellenesek nem ellenségeink, nem bűnözők (vagy legfeljebb az a – szerencsére igen kis – részük, aki rosszhiszeműen vezet félre embereket, és igyekszik például anyagi hasznot elérni a megtévesztésükből); a túlnyomó többségüknél a kijelentéseiket, vádjaikat nem a „lehülyézéssel” vagy betiltással kell kezelni.

Hosszú távú, a népegészségügy érdekeit szolgáló eredményt csak a szülők kérdéseinek őszinte, tényeken alapuló megválaszolásával érhetünk el. E célt kívánja szolgálni a blogom, és jelen írásom is.

Gézengúz Kreatív- Játékok esős időre

Rossz időben egy édesanyának mindig nehézség bezárva lenni egy nyűgös unatkozó kisgyermekkel. Íme néhány ragyogó ötlet az esős, borongós időre:

A következő kézműves játékokat, ötleteket az otthonunkban fellelhető, újrahasznosítható alapanyagokból készítettük, bárki lemásolhatja őket.

Az ötleteket a most hétvégén megrendezett Budakalász-i Gyermeknapi Mulatság kézműves foglalkozásán többen is kipróbáltuk.

Csokorba gyűjtöttük mi mindent készíthetünk egy egyszerű wc papír gurigából:

A papír gurigát lapítsuk el, vágjuk be kb 2cm-re, egyenlő szélességű csíkokra. Az így keletkezű gyűrűket fessük be, majd tetszés szerint ragasszuk össze. Csodálatos ajtó díszek, színes virágok készülhetnek ezzel a megoldással.

Aki szereti a növényeket, vágyik a természet után, papír gurigából virágot, fát is készíthet a babaház mellé. Egyik végét a hengernek bevagdossuk, majd a füleket kifele hajtjuk. Ez lesz a fa, vagy virág talpa. Másik végére két oldalról a fa lombját, vagy a virág fejét ragasszuk. A termések elkészítéséhez gyűrjünk galacsint puha papírból, ezzel ügyesítve az ujjak mozgását.

 

A papír guriga felhasználásával hajtogatást is gyakorolhatjuk. A guriga egyik oldalán egymástól egyenlő távolságra négy egyenlő hosszúságú bemetszést készítünk ollóval.  Befele hajtjuk a kis füleket, majd összeragasszuk. Ez lesz a kosár alja. A felső rész magasságát kedvünkre szabhatjuk, lehet cikk-cakkos, hullámos vagy akár egyenes is.  Az elkészült kosárkára fület ragaszthatunk, ami a papírgurigából levágott gyűrűből készül.

Jó szórakozást, vidám alkotást kívánunk mindenkinek!

Az elkészült remekművekről a fotókat a gezenguz@gezenguz.hu e-mail címre várjuk!

Szakértői bejegyzés - Vraskóné Réfy Hanna, perinatális szaktanácsadó

Öntsünk tiszta vizet... - gondolatok a babaúszásról

Az elmúlt héten sok érdekes véleményt és tévhitet hallottam a babaúszással kapcsolatban. Lehetőségem volt egy baba-mama klubban kisgyermekes édesanyákkal kötetlenül beszélgetni - többek között a babaúszással kapcsolatos gondolataikról, ismereteikről is. Néhány napra rá egy egészségügyi szakembereknek tartott konferencián parázs vitát váltott ki a témakör - megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire kevés konkrét ismerettel rendelkeznek a csecsemőúszás elméleti alapjairól.

Például az egyik édesanya kérdése: "Azt olvastam az  interneten, a babaúszás fenntartja az elemi járásreflexet. Ez tényleg igaz?". Biztosan sokan olvasnak ilyen vagy hasonló tudománytalan kijelentéseket!

Szeretnénk segíteni megalapozott tudományos magyarázatokkal a tévhiteket eloszlatni  a kisbabák és családjaik érdekében.

Szeretném, ha első sorban az Önöket feszegető kérdésekre adhatnánk választ és magyarázatot.

Mi a véleményük, tapasztalatuk a csecsemőúszásról? Vannak félelmeik, aggályaik? Kérdezzenek bátran!

Megkértem Kereskényi Bernadett vezető gyógytornász- hidroterapeuta kolléganőmet, szakértőként segítsen kérdéseik megválaszolásában.

Várjuk a leveleiket, kérdéseiket!

Szeretettel: Hanna

Programajánló- Gyermeknapi Mulatság a Gézengúz Alapítványban

Kedves kis „Gézengúzok”!

 

Szeretettel várunk és hívunk Benneteket és szüleiteket, kicsiket és nagyokat, gyermeknapi gazdag programunkra, egy kis önfeledt szórakozásra!

A Gézengúz Alapítvány Budakalászon, a Cseppek Házában (Sport utca 3.)

2013. június 1-én 10:00-14:00 között rendezi meg Gyermeknapi Mulatságát.

Több színtéren, kint- bent, lent- fent , vízben és szárazon…

RÉSZLETES PROGRAM

10:00-10:15  MEGNYITÓ

10:15-10:30  MŰVÉSZI TORNA BEMUTATÓ (ANDI NÉNI és TÜNDÉRKÉI)

10:30-11:00  ZENÉS GYERMEKMŰSOR (HANNA NÉNI és VENDÉGEI)

11:00-14:00  GYERMEKNAPI „AKADÁLY” PÁLYA (NELLY NÉNIVEL)

                       HUPLE® JÁTSZÓHÁZ (SÁRA NÉNIVEL)

                       VÍZI PROGRAM (STOFI NÉNIVEL)

                       KÉZMŰVES JÁTÉKOK (MINDENNAPOS KINCSEKBŐL)

                       EGYÉB MEGLEPETÉSEK

                       ENERGIAÁTADÁS SZÜLŐKNEK (ÉS GYEREKEKNEK)

 

A Gyermeknapi Mulatságunk mellett az udvaron RETRO GARÁZSVÁSÁR lesz!

Úgy gondoljuk a tárgyaknak is sorsa van. Ami nálatok már csak kacat, másnak örömforrás lehet, segíts a dolgoknak, keresd meg az udvarban a gazdájukat, mutasd meg, kínáld fel kincseidet….

Találkozunk szombaton, jó móka lesz!

Kérlek, regisztrációval jelezd érkezésedet, hogy személyesen várhassunk!

Bejelentkezés: +36 (26) 546-327, vagy cseppekhaza@gezenguz.hu Révhegyi Renáta néninél

Gézengúz Barangoló- a fejlődésneurológia- tudomány világában

Magyar Fejlődésneurológiai Társaság III. Kongresszusa

Idén májusban harmadszorra rendezte meg a Magyar Fejlődésneurológiai Társaság kongresszusát. A kongresszus célja az volt, hogy a magyarországi koraszülött és csecsemőellátást a prevenció szempontjából közelítse meg. Az első napon a magzat fejlődési fázisairól, a terhesség alatti diagnosztikus módszerekről hallhattunk előadást. Dr. Ertl Tibor professzor a hazai koraszülött ellátás gyakorlatát és tapasztalatait foglalta össze. A 28. gestációs héttől a koraszülött csecsemők 90%-a marad életben, de felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek a gyerekeknek a későbbi életminősége nagyban függ a szülés módjától, a szállítástól illetve az intenzív ellátás minél korábbi megkezdésétől. Dr. Berényi Marianne főorvosnő és Dr. Katona Ferenc professzor úr elsősorban a korai diagnosztikus módszerek fontosságáról beszélt, melynek talaján a célzott terápiák minél korábbi életszakaszban elkezdhetők, ezzel pozitívan befolyásolva a problémával született csecsemők korai fejlődését.

A délutáni nyílt kerekasztal-beszélgetésben a meghívott szülész-nőgyógyász és neonatológus orvosoknak lehetősége nyílt felhívni a figyelmet a Magyarországon érvényben lévő terhesség alatti nőgyógyászati vizsgálatok jelentőségére, mely a magzati illetve újszülöttkori kockázatok megelőzésében játszik fontos szerepet. Szó esett többek között az antibiotikum és szteroid preventív alkalmazásáról, annak pozitív kihatásáról is. Ha ezeket az anya fenyegető koraszülés esetén  megkapja, akkor a megszülető baba életfunkcióinak rendezése sokkal könnyebb, pl. jóval kevesebb ideig igényel gépi lélegeztetést, más légzés támogatást. Mindez a tüdő komplikációk csökkenését eredményezi, de az agyfejlődés szempontjából is lényeges.

Dr.Schultheisz Judit Alapítványunk orvosigazgatója előadásában a nemzetközi Grundtvig projekt során készült felmérés eredményeiről számolt be. A kutatás során a halmozottan sérült gyermekeket nevelő családok életminőségét hasonlították össze Magyarország és több európai ország részvételével (Belgium, Hollandia, Németország).

A második napon főként a különböző problémával született gyermekek fejlesztési módszereit és alkalmazási területeit tekinthettük át. Előadást hallhattunk 2 vidéki (Szombathely, Szeged) fejlesztő központ prevenciós munkájáról. A szegedi Odú Fejlesztő Központ gyógytornásza a különböző ingerek feldolgozás-zavarával küzdő gyerekekre (SPD=sensory processing disorder) hívta fel a figyelmet. Ezeknél a gyerekeknél nagyon jellemző a támaszkodás hárítása, idegenkedés az érintéstől, akár ő érint, akár őt érintik. Általában hipotónok (csökkent az izomtónusuk), késve alakulnak ki a mozgásformák, és azok is sokszor furcsa megjelenésben (pl nyusziugrás, fenéken csúszkálás mászás helyett). Bár kezdetben a mozgászavarok dominálnak, később a magatartásban jelentkeznek a fő problémák. Ezért nagyon fontos a szenzoros (érzékelő) rendszerre is figyelmet fordító mozgásterápiás megközelítés, az idegrendszeri feldolgozást segítő ingerek finom, célzott adagolása. Kifejezetten káros a drasztikus ingereket adó, csak a hipotóniára koncentráló terápia.

Hazánkban a koraszülött intenzív centrumokban pár éve megjelent kenguru módszer történetéről, előnyeiről beszélt Kulcsár Judit a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület alelnöke, mely nemcsak a koraszülött babák gyorsabb és hatékonyabb megerősödésében, hanem a szülők mentális egészségének megtartásában is hatalmas segítséget jelent.

A kongresszus zárásaként megfogalmazódtak azok a témák és tennivalók az egészségügyben, oktatásban, amik a következő két évben nagy feladatot jelentenek a korai diagnosztika és terápia területén.

Bemutatkozás: Pomázi Református Gyülekezet Baba-mama Köre

Az elmúlt évtizedekben sokat változott a közös háztartásban élők családi struktúrája, ritkán találkozunk azzal, hogy több generáció él együtt. Ebben a helyzetben a támogató család fellazulhat, eltávolodhat. Mindezt tovább nehezíti, hogy a nagyszülők gyakran még aktív dolgozók vagy távolabb élnek, így a személyes kapcsolat, az aktív segítségnyújtás, a tapasztaltok megosztása nehezített. A családok beilleszkedését tovább nehezíti, ha korábbi lakhelyüktől távol költöznek és a családalapítással egy időben kezdik meg az új kapcsolatok kialakítását, elmélyítését. 

 

A Baba- mama körök, klubok remek lehetőséget nyújtanak, hogy megismerkedjünk a környeztünkben élőkkel, hozzánk hasonló családokkal, szakképzett vezetőktől személyes válaszokat kapjunk kérdéseinkre és nem utolsó sorban, remek programokat kínálnak. A Cseppek Háza vonzáskörnyezetében jó szívvel ajánljuk a Pomázi Református gyülekezet Baba- mama Körét, melynek bemutatkozó sorait olvashatjátok ma:

Pomázi Református Gyülekezet Baba-mama Köre

A Baba-mama kör 2009 őszén alakult, a kisgyermekükkel otthon lévő kismamák kezdeményezésére.

Malmosné Marosvári Éva, aki már három gyermekes anyuka, Kővári Anita óvónéni, és Czák Ildikó védőnéni, egymást váltva látják el a Kör házigazdájának szerepét.

Kéthetente hétfőnként, a pomázi református gyülekezeti házban gyűlünk össze. Bibliát, vagy verset olvasunk, rövid imádságot mondunk, a kicsik tízóraiznak, a mamák megosztják egymással tapasztalataikat, amíg gyerekeik körülöttük játszanak.

Persze nem hiányozhatnak a gondozási, nevelési kérdések sem, amire igyekszünk mindig válaszolni, bár ez néha nagy kihívás, mert annyiféle kisebb- nagyobb, esetleg megmosolyogtató probléma merülhet fel.

Ünnepek előtt, ahhoz illő kreatív apróságokat készítünk, egyelőre főleg mi anyukák vágunk és ragasztunk, túláradó lelkesedéssel. De cseperedő kicsinyeink már be- besegítenek.

Természetesen nem maradhatnak el a mocorgós, tornás kis énekek sem, és rendszeresen előkerül a gitár is, melynek hangjára gyermekeink tátott szájjal hallgatnak.

Vendéget is gyakran hívunk, volt már nálunk Kerekítő, Zenebölcsi, Gyógytornász a Cseppek házából.

Búcsúzó óvodásainknak tarisznyát készítünk, melybe emlékeink, ige, és képeskönyv is kerül. Persze közben a szívünket is belecsempésszük, mert ez nem csupán egy Kör, mert minden hozzánk látogató mamát és babát a szívünkbe zárunk. Gondolunk rájuk, és imádkozunk értük, ha betegek, és segítünk nekik, ha bármire szükségük van. Frissen szült családjainknak az első hetekben komatálat szervezünk, hogy könnyebbé tegyük számukra ezt az időszakot, és több ideje maradjon, a bővülő családnak egymásra.

Eddig már 25 család látogatott el hozzánk rendszeresen, vagy alkalmi látogatóként. Szép időben megesik, hogy akár harminc baba és mama gyűlik össze azért, hogy élvezzék egymás társaságát, és az Úr közelségét.

Helyünk van bőven, minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk.

                                                                                              Czákné Varga Ildikó

2013 Pomáz, Hősök tere 1.

pomaz-csobanka@reformatus

www.pomaz.reformatus.hu

Gézengúz Magazin- Pár szó a korkülönbségről

A testvérféltékenységgel kapcsolatban több kérdést kaptunk arról, hogy mi az ideális korkülönbség két gyermek között. Tegyük fel úgy a kérdést, hogy mihez keresünk ideálist? Azt ugyanis leszögezhetjük, hogy testvérféltékenység, veszekedés mindenképpen lesz, csak az ideje és a módja változhat. A kis (1-3 év) korkülönbség előnye, hogy a testvérek hamar „összenőnek” korban, s remek játszópajtásai lesznek egymásnak, szociális kapcsolataik az évek során szorosak, közeliek lesznek. Megterhelő lehet azonban (főleg az édesanya számára), hogy „egyik pici, másik kicsi”, mindkét gyermek számára az anya az elsődleges viszonyítási pont. A pszichológiai értelemben vett nagy (7 év, vagy annál több) korkülönbség esetén nagyon nehezen alakul ki mély testvéri kapcsolat gyermekkorban, sokkal inkább dominál a szülő-gyermek viselkedésforma egymás közt. Közepes (3-6 évnyi) korkülönbségnél az idősebbik testvér óvodai beszoktatását nehezítheti az éppen megszülető kistestvér. A munka világából való hosszú kiesés megterhelő lehet az anya számára. Ideális korkülönbség tehát nincs, minden életkori különbségnek megvannak a nehézségei és a szépségei.

 

Az adott témában előforduló gyakori hibák a szülői nevelés során

• A szülők különbséget tesznek (tudatosan vagy nem tudatosan) a testvérek között.
• A szülők megpróbálják egyformán szeretni a gyermekeiket, hogy megakadályozzák a testvérféltékenység kialakulását. Szinte milliméter pontossággal vágnak ketté számukra egy almát és ha az egyik gyermeket öt percre ölbe veszik, utána ugyanígy tesznek a másikkal is. A gyermekeknek azonban esetleg másra és másra van szükségük, ezért a szülőknek mindegyiküket a saját igényei szerint kellene szeretnie. Ily módon személyiségük egyedi jegyekkel való felruházását is elősegítik.