Gézengúz Krónikás- Cumi

 A cumi eredete

A csecsemők megnyugtatására hosszú évek óta próbálunk praktikákat kitalálni. Történelmünk során az édesanyák különféle eszközöket kínáltak fel csecsemőik számára, ha nem tudták őket megszoptatni és a megnyugvást szerették volna elérni.

Dürer: Madonna és a gyermek

Az első feljegyzések az 1680-as évekből,  Angliából származnak, mikor egy farmer felesége kukoricacsövet alkalmazott, csecsemője elhallgattatására. A 17-19. század során különféle anyagokból készült szopogatni való játékokat kínáltak fel gyermekeiknek az édesanyák. A mai cumik elődjei között sorakoznak fel a korallból, vagy állati csontokból készült rágókák. A népi hiedelem szerint ezek a rágókák „csoda erővel” is bírtak, hitük szerint a származási állat erejét hordozták, erővel, bátorsággal segítették a csecsemőket a fájdalommal való megküzdésben.

A csecsemők megnyugtatására Amerikában és Európa-szerte kis anyagdarabokat is alkalmaztak, melyeket különféle anyagokkal töltöttek meg vagy itattak át. Töltelékként szolgált a tejbe, köménymagos levesbe, mézbe, vagy pálinkába áztatott zsemle, kenyércsücsök. Dürer Madonna és a gyermek című festményén is a kisded kezében egy ilyen szopogatni való cuclit láthatunk. 

Az így elkészült nyugtatást célzó eszközök egészségügyi szempontból azonban igen nagy kockázatot jelentettek, hiszen bélhurutot okozhattak. Így a gumi megjelenésével forradalmi áttörést jelentett a kimosható, fertőtleníthető gumi cumi, melyet 1900 szeptember 18.-án C.W.Meinecke szabadalmaztatott.

Mára számtalan gumi cumi és rágóka segíti szopogatni vágyók megbékülését.

Gézengúz Kreatív- Vidám pillangók

Készülődés Anyák Napjára

Jövőhét vasárnap Anyák Napja lesz. Ezért mi is elkezdtük a készülődés. Úgy döntöttünk környezet tudatos meglepetést kreálunk!

Biztos mindenkinél felhalmozódnak az ajándék zacskók, a boros tasakok, melyeket egy idő után már nem adunk tovább. Tavaszi pillangókat készíthetünk belőle, melyek virágládák, szobanövények, vagy akár a lakás díszei lehetnek majd.

A gyerekkel a közös meglepetés készítése közben pedig gyakorolhatjuk a vágást, fűzést, ragasztást.

 Válogassuk ki azokat az ajándék zacskókat, amiket már nem szívesen adnánk tovább, ez lesz az alapanyag. A pillangók elkészítéséhez szükségünk lesz még:

• ollóra
• celluxra
• hurkapálcikára
• flitterekre, vagy gyöngyökre
• egy kis vékony drótra
• és egy pillangó sablonra

A pillangó sablont rajzoljuk rá a zacskók oldalára, majd vágjuk ki. 

Ezután összepárosítjuk a pillangókat, az egyiket felülről, a másikat alulról bevágjuk. Egymásba illesztjük őket, ettől lesznek igazán vidámak!
5-10 cm-es drót két végére flittert vagy gyöngyöt húzunk, ezek lesznek a pillangók csápjai. Majd a csápokat és a hurkapálcikát ragasztunk a hajtásba. Ezzel kész is van!

És mielőtt odaajándékoznánk, bábozhatunk is velük :)

Mindenkinek szép tavaszi napokat és kellemes készülődést kívánunk Anyák Napjára!

Megpróbáljátok elkészíteni a Vidám pillangókat? 

Ti hogy készülődtök Anyák Napjára? Osszátok meg velünk ötleteiteket, élményeiteket!

A beszámolókat, fotókat a gezenguz@gezenguz.hu-ra várjuk. 

Szakértői bejegyzés- Szantner Judit, pszichológus

„..Csörgőtől a tabletig..”

Megjelentek az Újgenerációs csecsemőjátékok

A baba tévéadások mellett megjelentek a csecsemők számára kifejlesztett számítógépes applikációk, de már vannak kifejezetten az 1 év alatti korosztályt célzó érintőképernyős táblagépek is.

Sok kérdést kapunk azzal kapcsolatban, hogy szabad-e a gyerekeknek tévét nézniük, számítógépes játékokkal, vagy érintőképernyős készülékkel játszaniuk.

A pontos kérdés nem is az, hogy szabad-e, sokkal inkább az, hogy hogyan játszanak vele! Miként tanítsuk meg gyerekeinket a digitális eszközök használatának kultúrájára?

Roppant aktuális a kérdés, mivel a nem megfelelő internethasználat, a netikett hiánya révén a kisiskolások körében egyre nagyobb gondokat okoz a cyberbullying (kortársak zaklatása, kiközösítése, bántalmazása, terrorizálása digitális eszközök segítségével, pl.: előnytelen, sértő fényképek, videók közzé tétele valakiről közösségi portálokon stb.).

A kisebbek korosztálya, az akár egy- két éves csecsemők esetében pedig egyre gyakrabban számolnak be tévénézési vagy digitális eszközzel kapcsolatos függőségekről. A szülői felügyelet nélküli, túlzott tévénézés (több mint napi egy óra) friss kutatási eredmények szerint súlyos, negatív hatással van a későbbi iskolai teljesítményre, a személyiség fejlődésére.

A megfelelő keretek, szabályok kialakítása nélkül, könnyen hozzászoknak a gyerekek, hogy akár napi 4-5 órán keresztül tévét néznek, számítógépes játékokkal játszanak. Így jelentősen lecsökken a mozgással, fantáziajátékokkal töltött idő mennyisége.

A tévé, számítógép, érintőképernyős digitális eszközök mindennapi életünkben folyamatosan jelenlévő, kétélű fegyverek. Egyrészről a gyerekek fejlesztésében sokrétűen és kreatívan használható eszközök, másrészről azonban nagyon veszélyes „fegyverek” lehetnek.

Ahogy, egy 12 hónapos csecsemőnek sem adjuk a kezébe az ollót, hogy szabadon játsszon vele, fontos a fent említett eszközök használatának szabályait is megtanítani a gyereknek. 

•  Mindig legyen szülői felügyelet!

• Szabjuk meg a kereteket!

• Ki veheti elő, kapcsolhatja be a digitális eszközöket? Pl.: csak anya, vagy csak apa veheti elő... 
• Mikor lehet használni? Pl.: csak hétvégenként, csak szerdánként, vagy csak ha apa is otthon van…
• Mennyi ideig használjuk? Pl.: két rövid mesefilmet lehet megnézni, 20 percet lehet játszani...
• Hol használjuk? Pl.: a nappaliban, vagy a dolgozóban lehet, de a fürdőszobába, konyhába nem visszük be a táblagépeket… 
•  Pontosan mit fogunk vele csinálni? Beszéljük meg előre! Mindig legyen célja az eszközök használatának!

• Bármit is használunk, nézünk, játszunk, utána dolgozzuk fel az élményeket! Beszéljük a tanulságokról, készíthetünk rajzot, vagy akár el is bábozhatjuk, a lényeg, hogy egy újabb modalitásba helyezzük át élményeinket! Gondoljuk át közösen, a való világban milyen helyzetekben találkozunk hasonló élményekkel?

• Ne feledjük: A szülők a legfőbb modellek gyermekeik számára! Ha egész nap szól a televízió a nappaliban, vagy otthon is sokat dolgozunk laptopunkon, érintőképernyős telefonunkkal foglalkozunk, mintává válik gyermekeink előtt ezeknek az eszközöknek a használata, természetszerűleg ki fogják próbálni.
  

A digitális eszközök áthatják élettereinket, szinte nélkülözhetetlenek mindennapjaink során. A technikai eszközökkel való találkozásra, azok célszerű, átgondolt alkalmazásra való nevelés az első pillanatoktól kezdődően elengedhetetlen. Erre hívja fel a figyelmünket az a videó is melyen egy 1 éves kisbaba papír újságok lapozgatása során érintőképernyős eszközök használatakor elsajátított mozdulatokkal kísérletezik. 

Ezért javasolni tudjuk, hogy a digitális élmények mellett bátran merítkezzünk meg az olvasás gyönyöreiben és az olvasott élmények érzelmi hatásaiban. Íme a kedvencünk:

 

Gézengúz Magazin- Baby Blue

A statisztika és a tapasztalat is azt mutatja, hogy sok kismama küzd a szülés után különböző fokú pszichés problémákkal. Az enyhe baby blue-tól a súlyos pszichózisig.

Baby blue-nak nevezzük azt a tünetegyüttest, amikor enyhe depresszió, hangulatváltozások, alvási problémák, étvágyproblémák, ingerlékenység, koncentrálási nehézség jelentkezik. Normál esetben néhány hét alatt elmúlik. Nem igazán betegség, inkább lelki problémák okozzák a testi tüneteket, valószínűleg a szervezetben lezajló hormonváltozások lehetnek az okai. A kismama, ha időt fordít a pihenésre, feltöltődésre, hamar túl lesz rajta.

Szülés utáni depresszió: igazi lelki betegség. Eleinte baby blue-nak tűnik, azonban a tünetek egyre erősödnek, az autóagresszió gondolata is megfordulhat a kismama fejében. Pár hónap alatt fejlődik ki, de előfordulhat, hogy hirtelen súlyossá válik. Az ilyen depressziót általában csak szakorvosi segítséggel tudja a kismama leküzdeni. Veszélyben lehet a pici baba is!

Posztpartum pszichózis: ritka, de nagyon komoly betegség. Általában a szülés után egy-két hét alatt alakul ki. Az anya elveszti valóságérzékét, kapcsolatát a világgal. A komoly tünetek szülés után már jelentkezhetnek: hallucinációk, téveszmék, érzéki csalódások, túlzott izgatottság, evési-alvási képtelenség.

A kismama környezetének fontos szerepe van a tünetek felismerésében és hogy a kismama szakértő kezekbe kerüljön, szükség esetén pedig sürgős kórházi kezelésben részesüljön.

Szakértői bejegyzés- Kereskényi Bernadett, gyógytornász

Itt az ideje a hasalásnak!

 

„háton alszom ,hason játszom!”

  

Egy cikk szerint az amerikai orvosok felfigyeltek arra a tényre, hogy a csecsemők fejlődése nem követi már a népszerű babagondozási könyvekben található időrendet, ami a fejemelést, a forgást vagy a mászást illeti. Egyre többen egyáltalán nem másznak, hanem az ülés után egyből totyogni kezdenek.

A fejlődéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint ez nem várt és nem kívánatos következménye annak az 1994-es kampánynak, amelyet az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Társadalombiztosítás indított a bölcsőhalál kivédésére. A statisztikák alapján a legtöbb hirtelen csecsemőhalál hason alvás közben következett be, ezért a kampány a háton altatást javasolta. Ennek hatására a háton altatott csecsemők aránya 20 százalékról 70-re emelkedett. Tehát a kampány igen hatékony volt, csakhogy a szülők túlzásba estek – talán, mert nem egészen jól volt elmagyarázva, hogy mire is vonatkozik a háton fektetés – és egyáltalán nem fektették hasra a babákat.  Csakhogy ha ébren sem töltenek hason bizonyos időt a csecsemők, akkor azok a funkciók, amelyek hason fekve alakulnak ki, nem fognak megfelelően fejlődni!

Ha szétnézünk saját házunk táján, ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Magyarországon is.

 Sajnos azt is hozzátehetjük, hogy a szülők kényelmét kiszolgálni akaró „babaipar” nem szűkölködik ötletekben és termékekben, amelyben a babákat számukra nem éppen előnyös pozícióban lehet elhelyezni. Persze a kocsiban használt babaülés fontos, de egyre több időt töltve utazással, vajon miért is kéne hasonló testhelyzetet biztosító „pihenőszékbe” tenni otthon is a babákat?  Ebben a félig ülő helyzetben a babák megszokják, hogy szinte nulla erőfeszítéssel izgalmas vizuális élményekhez juthatnak. Lesz-e utána kedvük hason komoly erőfeszítéseket tenni ugyanazért a látványért?

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ez a fajta gyermekgondozási szokás hosszú távon káros következményekkel jár, nemcsak az izomzat és a mozgásfejlődés szempontjából.

A hason töltött idő fontosságát nem tudjuk alábecsülni, ha megnézzük, mi mindenre van hatással:

1. Az újszülött mellkasa kissé hordó formájú, ez megkönnyíti, hogy hason a fejét fölemelje és átfordítsa. A csak háton tartott csecsemő bordakosara ellapul, így nehezebb elkezdenie a fejemelést, ha későbbi életkorban mégis hasra rakják.

 2. Az újszülött gerince enyhén előrehajló, ezért hason a súly az arcra és a mellkasra kerül. Az arcot érő mély ingerek csökkentik ennek a területnek a túlzott érzékenységét, ez pedig nagyon fontos a jó szopás – nyelés - légzés összhanghoz, és előkészíti a szájat a későbbi funkciókra, mint a rágás (darabos ételek, sokféle íz elfogadása) és a minőségi artikuláció, beszéd kialakulására.

3. A mellkast érő nyomás a bordák mozgékonyságát és ezáltal a légzés funkció javulását eredményezi. a bordák mobilitása megkönnyíti ezután, hogy a hasizmok  ferdén lefutó helyzetbe mozdítsák őket a vízszintesből. Így átalakulhat majd a hasi légzés mellkasi légzéssé, és eltűnik a „baba-pocak”.

4. Hason az alkartámasz és az így történő testsúlyáthelyezés fontos a kar- alkar-kéz ereje, mozgékonysága szempontjából. Olyan információkat nyújt, amely a felsővégtag kontrollját növeli, az alkar-kéz lefelé- felfelé forgatásának (pronáció, szupináció), a hüvelykujj szembeállításának (oppozíció) képességét segíti elő. Mindez elengedhetetlen az ügyes kézmozgás, könnyed ceruza használat (rajzolásnál, írásnál) kialakulásához.

5. Az alkartámaszból kéztámaszba emelkedés döntően fontos a teljes gerinc mozgékonyságához. Az ekkor erőteljesen működő gerinc egyenesítő izmok, és a velük együttműködő hasizmok biztosítják a későbbiekben a stabil törzskontrollt és egyenes tartást pl. ülő és álló helyzetben.  A vállöv és a könyök nyújtást fenntartó izmok ereje, összehangolt működése többek között szükséges majd  járás közben elesésnél a védekező támaszkodáshoz, amely nélkül folyton az arcát, fogát ütné be a gyermek.

6.  A hasalásból feltámaszkodás a csípő körüli izomzat erejét is növeli. A farizomzat ilyenkor a gravitációval szemben működve  előkészíti a csípő stabilitását, amelyre az állás- járáskor szükség lesz. Ezt szolgálja a hason rugdalózás is.

7. Ha a csecsemő nem szeret hason lenni, akkor hamar megtanulhat visszafordulni (talán csak átbillenni) ebből a pozícióból, de nem fogja keresni az egyébként is kifinomultabb végrehajtást kívánó hasra fordulást. A csak háton tartott csecsemőnél a fej hátulja ellapul, sokszor aszimmetrikusan, mert az első három hónapban a csecsemők még inkább oldalra fordítva tartják fejüket, s elég egy kis izomtónusbeli különbség a két testfél között, vagy méhenbelüli tartási aszimmetria ahhoz, hogy csak az egyik oldal felé forduljon a baba. A kialakuló fejdeformitás nem csak esztétikai probléma, hanem nehezíti a forgás beindulását is.

8. Nem utolsó sorban csakis hason fekvő pozícióból indulhat meg a kúszás vagy a mászás, amelyek a törzs izomereje, a gerinc mozgékonysága (rotáció), a négy végtag összehangolása, a teljes test koordinációja szempontjából kiemelkedően fontosak. Olyan érett idegrendszeri működést feltételeznek (kiemelten a mászás), amely csökkenti annak eshetőségét, hogy tanulási problémák jelentkezzenek iskolás korban.

Ha az újszülött már az első életnapoktól nem kapja meg a lehetőséget, hogy a hasán töltsön időt, akkor később már nehézségei lesznek e pozíció elfogadásában.

Amerikában már el is indult az új kampány, hogy módosítsák az előzőből adódó félreértést, és elkerüljék a káros hatást.

Legyen számunkra is az új jelszó: „háton alszom ,hason játszom”!

Bízom benne, hogy sok csecsemő hasznára válik e cikk elolvasása.

további linkek:

http://www.hse.ie/eng/services/healthpromotion/ChildSafety/t_time.html

http://www.peelregion.ca/health/family-health/baby-first-year/play-learning-development/playing-with-your-baby/tummy-time.htm

Gézengúz Barangoló- a pszichológia- tudomány világában

Pszinapszis

A hétvégén 17. alkalommal rendezték meg a Budapesti Pszichológiai Napokat, azaz a Pszinapszist. A rendezvény nyüzsgő kulturális és szakmai forgatagában számos izgalmas előadást hallottunk, melyek nekünk szülőknek is nagyon hasznosak, és iránymutatást adnak. Íme egy kis ízelítő az elhangzottakból:

A túlzott fejlesztés, a gyerekek teljes szabadidejét betöltő szakkörök és különórák ellen érvelt Dr. Kádár Annamária. Javasolja, hogy kiegyensúlyozott, esetenként „üresjáratokat” is megengedő időbeosztást alakítsunk ki. Előadásában a Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalmat mutatta be, ami a minőségi szülő- gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.

A technikai forradalommal, újdonságokkal „álmaink valósultak meg! De ingyen ebéd márpedig nincs!” mondta Dr. Boross Ottilia, aki a multimédiás eszközök és internet nem megfelelő használata kapcsán, a kiskamaszok körében megjelenő cyberbullying (cyber-basáskodás) problémáiról, és a szülők, tanárok, kortársak lehetséges megoldási stratégiáiról tartott előadást.   

Dr. Németh Dezső friss eredményekről számolt be az emlékezettel, autizmus spektrumzavarral kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy alapvetően idegrendszeri, agyi struktúrát érintő elváltozások esetén ne elégedjünk meg a viselkedés alapú diagnosztikával. Jól funkcionáló autizmus spektrumzavarban szenvedőknél többször találtak a háttérben epilepsziát, melynek gyógyszeres kezelésével a tünetek enyhíthetőek voltak.   

 

Szakértői bejegyzés- Szantner Judit, pszichológus

Kialakítható, vagy velünk született kötődési stílusunk?

A csecsemő édesanyjával, édesapjával és más fontos gondozóival általában 7-9 hónapos korára alakítja ki kötődési stílusát. A kötődés a kapcsolatnak az a formája, ami meghatározza, hogy a csecsemő, amikor számára kellemetlenséggel, nehezen uralható helyzettel találja szembe magát, miként viselkedik. Ha például egy 10 hónapos kisbaba egyszer csak szülei nélkül, az újdonsült baby-sitterrel találja magát kettesben, vagy az édesanyja nélkül kényszerül megkezdeni a bölcsődei lét megszokását, gyakran tapasztaljuk, hogy megijed, tiltakozni kezd, szüleit követeli, ilyenkor aktiválódik kötődési rendszere. Azok a csecsemők, akik biztonságosan kötődnek, ilyenkor aktívan jelzik kellemetlenségüket, hiszen bízhatnak benne, hogy szüleik segítségükre sietnek, a visszatérő szülőt, gondozót pedig megkönnyebbüléssel, örömmel fogadják. Azonban esetenként azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan gyerekek, akik idegen környezetben, számukra kellemetlen helyzetben nem tudják megfelelően kimutatni negatív érzelmeiket, ha pedig mégis kimutatják, a segítségükre érkező szülőktől esetenként még jobban megijednek.  

Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei azt sejtetik, hogy a biztonságos kötődés kialakulásának kulcsa, hogy a szülő a legkorábbi időszaktól kezdve kellő érzékenységgel tudjon fordulni csecsemője felé, szenzitíven érzékelje igényeit és annak megfelelően reagáljon. A csecsemők szüleikkel kialakított kötődési viselkedése további életük során is meghatározó lesz alapvető kapcsolataiban. A biztonságosan kötődők a későbbiekben is magabiztosan ki tudják fejezni érzelmeiket, problémáikat, bízva abban, hogy a másik megérti és érzékenyen reagál.

 Az Iowai Egyetem kutatói olyan gént azonosítottak, melynek  hosszabb változatát hordozó gyerekek, kevésbé kielégítő környezeti reakciók esetén is biztonságos kötődést alakítottak ki. Azok, akik egy vagy két hosszabb alléllal rendelkeznek a megfelelő génen (szerotonin transzporter gén) a negatív érzelmi állapotaikat könnyebben tudják uralni. Gondoljunk bele mekkora segítség lehet egy kis súlyú koraszülött babának, ha uralni tudja negatív érzelmeit, már az inkubátorban, ahol gyakran magányosan kell megküzdenie az előtte álló feladatokkal, olykor igen nehéz élményekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek igen eltérően küzdenek meg érzelmeikkel, ezért legyünk résen és ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk bajban van, segítséget kér tőlünk, igyekezzünk mihamarabb támogatni őt, és legyünk segítségére abban is, hogy megtanulja szomorúságát, bánatát, haragját kifejezni és kezelni.

A régóta fennálló kérdés, miszerint jellemünk vonásai, kötődési stílusunk és egyéb jellemzőink vajon velünk születettek, vagy fejlődésünk során környeztünk hatására alakulnak ki, tovább bonyolódik, és újabb izgalmakat rejt.

Költészet Napja

Magyarországon, 1964 óta minden évben, április 11-én József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napján. Ebből az alkalomból a nap során mi is megosztjuk veletek kedvenc verseinket, irodalmi mű részleteinket, melyek a szülőség élményével, a gyermeki fantáziákkal, élményekkel kapcsolatosak. 

Kíváncsian várjuk a Ti kedvenceiteket is! Ti mit olvastok szívesen akár a gyerekeknek, akár magatoknak?

WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,

nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe újra
visszatér -
álmom öbleidbe újra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.

Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett keményebb

minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.

Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.

A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»

A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,

férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér...

Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

 

Szivárványcsúszda

Miklósa Jutkának 9 testvére volt, így ír a gyermeki fantáziáról:

MIKLÓSA JUTKA: ANYÁM, SZERESS ENGEM

Minden gyermeked közt
A leggyengébb vagyok,
A leggyávább vagyok,
Legszomorúbb vagyok -
Anyám, szeress engem.

Minden gyermeked közt
A legjobban szeress.
Meleg két karodból
Soha el ne eressz -
Anyám, szeress engem.

Az én lelkem könnyes,
Az én karom gyenge.
Nem - én nem vagyok az
Életre teremtve -
Anyám, szeress engem.

 

Ne feledkezzünk meg az apákról sem! Jékely Zoltán versében fokozatosan közeledünk a nagy, mágikus, csodálatos apához.

JÉKELY ZOLTÁN: APA-VÁRÓ

Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,

piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;

hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,

hogy könnyebbé bűvölje azt a várást...

És végre csengő, áldott kis-harangszó,

megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,

hogy elfeledkezik minden bajáról!

Mert a Kollégjum kapuja kitárul,

s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb

akácok alján ott-terem, akit várt,

és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,

hóna alatt száz dolgozat-füzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,

mint egy órjás, tán ő maga a templom;

elől keskenyre gyűrt vadászkalapja

magasabb, mint a nagy torony sisakja -

És elborítja, mint valami felleg:

mily pöttöm ő roppant alakja mellett!

S most lehajol s félkarral ölbekapja:

az Isten, olyan erős az Apja.

Gézengúz Magazin - Anya születik

A legszebb és egyben legnehezebb feladat vár a nőre, aki anyává válik. Várandósságunk első percétől aggódunk a magzatért, aki szívünk alatt dobog. Elképzeljük, milyen nemű lesz, kire fog hasonlítani, hogyan fogja életünket bearanyozni. Anyává válunk az első perctől, ahogy megtudjuk, bennünk növekszik egy kis élet. Fontos azonban tudni, nem csak a testünk változik, új szerepre készülünk a várandósság tervezgetős időszakával. Donald Winnicott pszichológus vezette be az „elég jó anya” fogalmát. Az „elég jó anya” figyelmet és időt ad gyermekének, ráhangolódik a baba igényeire és ahhoz alkalmazkodva pont akkor és annyit ad, amennyire a kicsinek szüksége van. Ez az „elég jó anya” tudja, hogy van egy elviselhető mértékű feszültség, ami a baba fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos lehet: a baba érzi, hogy gondoskodnak róla, de megbíznak benne és szükség esetén megsegítik.

Az anyai szerepek megváltoztak az utóbbi 100 évben. Azzal, hogy a nő munkába állt, már nem a gyermeknevelés áll idejének középpontjában. A feleség és anya szerep mellett a dolgozó nő szerepének is meg kell felelni és ehhez a társadalom kevés segítséget nyújt. Az elszigetelődés, a generációk egymástól való elszakadása plusz terhet ró az amúgy is bizonytalan édesanyára, s a régebben oly biztos nagymama sem tud feltétlenül segíteni – sokszor ő is dolgozni kényszerül.

Ezekből a szerepegyeztetési konfliktusokból könnyen érzelmi labilitás, esetleg depresszió alakulhat ki: az édesanya fáradtsága fásultsággá fokozódhat. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra, időben kérdezzünk, nyújtsunk segítséget!